Döntő különbségre bukkantunk Orbán Viktor két kifütyülése között

  • narancs.hu
  • 2016. október 14.

Villámnarancs

FTC–MTK 1:1

Alig két esztendeje fütyülték ki Orbán Viktort utoljára stadionavató beszéd közben – ennek fényében persze elég nehéz eldönteni, hogy kinek szerencse az, hogy nem minden héten van stadionavatás a fővárosban.

Aztán ugye a tegnapi MTK-s pályaavatón is megesett vele ez a szégyen, amit ráadásul az új stadion direkt feltuningolt akusztikája még fel is erősített – dacára a foghíjas lelátóknak. S ebből fakad a mondott különbség is.

false

 

Fotó: MTI

A Fradi-pályán történtet ugyanis anno – televíziós segedelemmel – megpróbálták letagadni, ezt a tegnapit már nem lehetett. Erről inkább nem beszélünk (Orbán egy szót nem ejtett róla ma reggeli rádiószózatában).

Nem mintha a kifütyülés különösebben zavarná: a stadionokat eleve nem a fütyülőknek építi, hanem saját magának. Nos, momentán ez a helyzet a fütyülőkkel.

Figyelmébe ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.