Ma délelőtt ünnepelt a tudomány: olyan művet mutattak be a Magyar Tudományos Akadémián, ami minden bizonnyal tanulságos és példamutató olvasmány, hiszen mi más indokolná a tekintélyes helyszínt, illetve azt, hogy a kötet méltatói közt volt vidékfejlesztési miniszterünk, Fazekas Sándor is.
E friss műremek a kazah elnök, Nurszultan Nazarbajev Önéletrajz című könyve. Hazájában hatalmas sikert aratott, próbált volna nem sikert elérni egy olyan helyen, ahol a szerzőnek, a helyi kommunista párt egykori első titkárának 2011 végén szobrot emeltek, s úgy módosították az alkotmányt, hogy Nazarbajev – aki a legutóbbi választásokon a szavazatok több mint 95 százalékát szerezte meg – 2020-ig a helyén marad, ha csak meg nem hal közben. Vagy akkor is. Mi van, ha Nazarbajev könyve mondjuk csak második az asztanai bestsellerlistán? Kit rendel ki az elnök orvosolni a bajt, a helyi tudományos akadémiát vagy a rohamrendőrséget?
| ||
De ne hülyéskedjünk már, Kazahsztánban evidencia a szólásszabadság korlátozása, az ellenzékiek bebörtönzése, az emberi jogok sárba tiprása, bár ezen emelkedett pillanatokban nyilván ünneprontásnak számít ezt emlegetni, amikor a nagy honvédő pálinkaháború hőse elcsukó hangon méltatja a tudomány templomában hazánk reménybeli jótevőjét.
Fazekas nyilván csak rajong a jó könyvekért. Vagy már ez is baj?
