Ha Karácsony elhiszi, vége: Orbán megüzente, ha nem indul ellene 2022-ben, békén hagyja Budapestet

  • narancs.hu
  • 2020. július 4.

Villámnarancs

A gyávák jellegzetes harcmodora.

Tegnap az ATV Egyenes beszéd című műsorának visszatérő vendégeként Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere elmesélte, hogy a miniszterelnök különböző rendű közvetítőin keresztül számtalanszor jelezte már neki, hogy ha nem indul el ellene a 2022-es országgyűlési választásokon, akkor minden oké lesz Budapesttel. Ezen nyilván azt kell érteni, hogy Orbán nem sarcolja tovább a fővárost, nem tesz olyan intézkedéseket, amelyekkel a jelenleginél is nehezebb helyzetbe kényszeríti Budapest vezetését és lakóit.

Karácsony az adásban ugyan minősítette ezt – tipikusan A keresztapába illő – üzenetet, azt mondván róla, hogy abszurd feltételezés. Ugyanakkor azt is megerősítette, hogy hatalmas megtiszteltetés számára Budapest vezetése, nincsenek más ambíciói… Ezzel viszont nem ártana óvatosnak lenni. Hisz az orrunk előtt zajló példák tömegei igazolják, hogy Orbán még sosem állt le akkor, amikor fehér zászlót látott, ha az ellenségének kikiáltott fél a tárgyalási szándékát hangsúlyozta. Inkább akkor kapcsolt még erősebb fokozatban – ez a gyávák jellegzetes harcmodora.

Aznap, amikor este Karácsony adásba ment napközben, a „parlament” elfogadta a Színhát- és Filmművészeti Egyetem einstandolását megerősítő törvényt. És sorolhatnánk napestig az elmúlt hónapok, évek hasonló orvul elkövetett kiszorító akcióit.

Tehát, az efféle üzenetekre válaszul nem feltétlenül az ambíciók hiányát eredményes felhozni, elég csak annyit mondani, elmész te a fenébe.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.