Elfogadta a parlament a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakításáról szóló törvényt, amivel megszűnhet a függetlensége

  • narancs.hu
  • 2020. július 3.

Belpol

Kétharmados sima ügy.

Kétharmaddal elfogadta a Fidesz-KDNP „A Színház- és Filmművészeti Egyetemért Alapítványról, a Színház- és Filmművészeti Egyetemért Alapítvány és a Színház- és Filmművészeti Egyetem részére történő vagyonjuttatásról” szóló törvényt. A Jobbik és a DK módosítóit leszavazta.

A parlament előtt délelőtt az egyetem hallgatói, oktató, más színházi emberek és az egyetem mellett kiálló civilek éneklős demonstrációt tartottak.

A kormány szerint „korszerű, világszínvonalhoz közelítő képzés” alakulhat ki az új működési formában. Az érintettek a törvény rohamtempóban történő elfogadása és a változásokra való felkészülésre kapott nagyon rövid határidő miatt tiltakoztak már egy ideje. Mint arról lapun is több cikkében már beszámolt, az egyetemet féltők legnagyobb aggodalma, hogy az intézményi vezetés fölé ültetett kuratórium magához vonja majd a rektor kinevezésének jogát, valamint hogy a szenátus feje fölött átalakítja az oktatást, vagyis nem érvényesül az egyetemi autonómia.

Az elmúlt hetekben számos kiállíás született a Színház- és Filmművészeti Egyetem mellett. Legutóbb több mint 70 művész állt ki az intézmény átalakítása ellen (az aláírók sora napról napra bővült), mire nemrég szintén 70 Fideszbarát színházi ember állt ki a modellváltás mellett. De megszólalt Vidnyánszky Attila is, aki lényegében tisztázta, miért is kell átalakítani az SZFE-t.

Figyelmébe ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.