„Hát miért nem szóltál?” – kérdezte Orbán a múzeumigazgatótól, akit a Fidesz tett tönkre

  • narancs.hu
  • 2016. október 28.

Villámnarancs

Néhány szavas párbeszéd, benne egy egész korszak.

Annak idején mi is beszámoltunk róla, hogy a keszthelyi kastélymúzeumot megteremtő Czoma Lászlót 2011. június elsejével indoklás nélkül, azonnali hatállyal bocsátotta el munkáltatója. Helyére a város fideszes alpolgármestere került, akinek természetesen semmilyen múzeumi tapasztalata nem volt. Az új fideszes igazgató feljelentést is tett hanyag kezelés, sikkasztás és egyéb bűncselekmények gyanúja miatt, de a NAV megszüntette a nyomozást bűncselekmény hiányában.

false

 

Fotó: MTI

Elődjét azzal is próbálta megalázni, hogy amikor az családjával költözött ki a kastélyban található szolgálati lakásából, akkor rendszeresen átvizsgálták a kocsijukat, dobozaikat, hátha lopnak. Emiatt Czoma személyiségi jogi pert indított a kastélyt üzemeltető kft. ellen, és nemrég egymillió forint nem vagyoni kártérítést ítélt meg neki a bíróság. Ebből az alkalomból írt róla az aktuális 168 Óra, amelyből még több pikáns részlet kiderül.

Most csak egy történetet idézünk. Czoma korábban az MSZMP központi bizottságán dolgozott, de a Fideszt csak mostanában zavarja a kommunista múlt, korábban meg akarta nyerni magának a számos szakmai kitüntetéssel elismert igazgatót. Czoma aztán, 1990 és 1994 között a térség független parlamenti képviselője lett, ebből az időszakból ismeri Orbán Viktort is. A 168 Órának elmesélte, hogy nem sokkal a leváltása után, az MNG-ben tartott kiállításmegnyitón odalépett hozzá a miniszterelnök, és az alábbi csodálatos párbeszéd zajlott le köztük:

Orbán: Mi van veled?

Czoma: Amint nyilván tudod, kirúgtatok.

Orbán: Tényleg? Hát miért nem szóltál? Hogyha ráérsz, keress meg!

Képzeljük el, mi lett volna, ha Czoma él a lehetőséggel. És gondoljunk bele, hogy így működik ez az egész, szegény ország.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.