Orbán kerítéspolitikájának újabb nagy diadala: határátkelő épül Hegyeshalomnál

  • narancs.hu
  • 2016. október 30.

Villámnarancs

Tíz év sem kellett Schengen után: az ország kapui nyugat felé is záródnak.

Erre mondják, hogy eldobjuk az agyunkat. A következőket írja a Kisalföld: „Tavaly ősz óta szinte folyamatos az ellenőrzés a nickelsdorfi (Miklóshalma) kis és nagy átkelőnél egyaránt. Emiatt gyakorta alakultak ki torlódások, nemritkán több kilométeren araszoltak a járművek, amíg átértek Ausztriába.” (…) „Ezzel együtt viszont építkezésbe, átalakításba is kezdtek az átkelőn. A kamionparkolóban konténerkomplexumot hoztak létre, ahol a későbbiekben regisztrációs pont működik majd, valamint megkezdődött a határkerítés alapozása is. Közel két hete pedig az A4-es autópálya forgalmát is egy-egy sávra szűkítették a ki- és belépő oldalon egyaránt az ottani átalakítások miatt.” (…) „A kimenő – Ausztria felé tartó – személygépjármű-forgalmat átterelték a szemközti pályaoldalra, vagyis lezárták a kifelé haladó két forgalmi sávot.” (…) „Az A4-es autópályán a belépő oldalon, közvetlenül a határvonalon építették fel az ötven méter hosszú sátrat. Az acél tartóoszlopokra fehér ponyvát húztak. Ez védi majd az időjárás viszontagságaitól az ellenőrzést végző osztrák rendőröket.”

Oszt jónapot! Most kell szerénynek lenni.

Csak az kérdés, miért kellett ehhez rendszert váltani?

Orbán kommunista első titkárként is nyugodtan körbelakatolhatná az országot, s ugyanúgy Moszkvától kapná érte a cvikipuszit, mint most.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.