Kikerültek a konzultációs honlapot kitöltők adatai az orosz szerverre vagy sem?

  • narancs.hu
  • 2017. július 28.

Villámnarancs

Lezárult a Yandex-ügy vizsgálata, nincs egyértelmű válasz.

Nyilvánosságra került a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) jelentése tegnap a Yandex-ügyről, írja a 444. Még április elején tárta föl a portál, hogy a nemzeti konzultációs honlap egy orosz szerverre továbbítja a kitöltők személyes adatait. Ebből vizsgálat lett, ami most zárult le, ám megnyugtató válaszokat nem adott az eredmény.

A Yandex a NAIH kérdésére azt állította:

szerverük nem fogadta a nemzeti konzultációt kitöltők adatait.

A vizsgálat során a nemzeti konzultációs honlapot készítő alvállalkozó azt állította, hogy mielőtt élesedett a honlap, kikapcsolták a Yandex „webvisor” nevű funkcióját, csak a kódban felejtették benne egészen véletlenül.

Ez egy pluszfunkció a Yandex oldalán – ahol simán készíthetünk magunknak egy fiókot, majd egy mérőkód segítségével megnézhetjük, hány látogatója van az oldalunknak –, ahol azt tudjuk beállítani, hogy a weboldalon található mezőkbe írt szövegeket is mentse el a Yandex. Vagyis ha ez a funkció bekapcsolva marad, a gyanútlan magyar állampolgár pedig kitölti a nemzeti konzultációt névvel és e-mail-címmel, azok máris az orosz szerveren landolnak.

A magyar kormány elvileg arra kérte a fejlesztőket, ezt kapcsolják ki, sőt ezt állította Rogán Antal Miniszterelnöki Kabinetirodája is áprilisban. A Yandex azon állítását, miszerint

csak a kódban maradt benne a „webvisor” funkció

és semmiféle személyes adatot nem fogadott a szerverük, csupán a külföldi szerverek átvizsgálásával lehetne bizonyítani, ezt a NAIH is elismeri.

Így tulajdonképpen máig nem lehet tudni, hogy a 11 ezer magyar állampolgár adatai (ennyien töltötték ki az első nap a konzultációs weblapot) ott csücsülnek-e még az orosz szervereken vagy sem, vagy egyáltalán ott voltak-e valaha.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.