Kósa Lajos már igen, az Oktatási Hivatal még nem biztos, hogy tud a tömegesen törvénysértő külföldi egyetemekről

  • narancs.hu
  • 2017. április 3.

Villámnarancs

Mindent a maga idejében.

Kósa Lajos hétfő reggel a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában kihirdette, hogy a CEU- ellenes törvényt nem csak a Soros György miatt találták ki. De nem ám. A Fidesz frakcióvezetője kifejtette, hogy az új szabályozásra azért van szükség, mert az Oktatási Hivatal ötévente felülvizsgálja a Magyarországon működő külföldi egyetemek engedélyét, ennek 2016-ban jött el ismét az ideje. És a vizsgálat kimutatta, hogy egy kivétellel – ez a McDaniel College – nem működnek megfelelően ezek az intézmények. 27 külföldi egyetem nem tartja be a magyarországi törvényeket.

Ehhez képest a CEU véletlenül péntek este kapta kézhez az Oktatási Hivatal állásfoglalását, miszerint az intézmény a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény szerint megfelel a magyarországi működés feltételeinek:

“Megállapítható, hogy a Central European University az Amerikai Egyesült Államok belső joga alapján elismert és fokozatadási joggal felruházott felsőoktatási intézmény, így megfelel a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 76.§ (1) bekezdésében foglaltatnak” – áll az Oktatási Hivatal, a Felsőoktatási Nyilvántartási Főosztály részére küldött állásfoglalásban.

Hogy, hogy nem, ezt még aznap gyorsan cáfolták is, miszerint "Az Oktatási Hivatal  – a CEU közleményére hivatkozva egyes portálokon megjelent híresztelésekkel ellentétben – nem adott ki semmiféle állásfoglalást arról, hogy a CEU törvényesen működik". De akkor ki írt a CEU-nak?

Úgy tűnik, az Oktatási Hivatal felsőbb ukázra várva egyelőre nem közöl sem pro sem kontra információkat. Az is lehet, hogy még nem tud a szabálytalan működések sorozatáról, de simán lehet, hogy tényleg elkészült már az a bizonyos 2016-os felülvizsgálat. Rejtély.

Mindenestre a frakcióvezető úgy fogalmazott, ilyen "tömeges törvénysértés" esetén felvetődik, hogy esetleg a szabályozás is rossz. Aha.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.