Kósa Lajos két vad mondata arról, hogy senki sem számít

  • narancs.hu
  • 2017. május 3.

Villámnarancs

Brüsszel nem ért a szép szóból, az ügynökmúlttal meg nincsen semmi baj.

„Brüsszel csak egymillió ember szavát érti meg, kormányokét nem” – hangzik az első mondat Kósa Lajos szájából, amit a Békés megyei Medgyesegyházán talált elmondani. A települést a nemzeti konzultáció visszaküldését szorgalmazó országjáró körútján érte el. Kósa arra kérte a lakosokat, mondják el minél többen a véleményüket, hiszen az a buta Brüsszel nem ért a szép szóból, bezzeg ha egymillió ember emeli fel a szavát! Hogy akkor mi lesz, azt a frakcióvezető nem árulta el.

„Ha egy jótékonysági szervezet élén a döntés az, hogy Kovács Pistikének a zöld pulóvert adjuk vagy a sárgát, akkor azt egyelőre nem érzem perdöntőnek nemzetbiztonsági szempontból. Tudok különbséget tenni aközött, hogy valaki egy neki felróható múlt után jótékonyságra adja a fejét és azt szervezi, vagy egyébként Grál-lovagként próbálja feltüntetni magát” – hangzott Kósa Lajos mai második mondata. Az RTL Klub híradója ugyanis arról kérdezte a Fidesz megmagyarázó emberét, hogy mit gondol Lehel László, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet elnökének lemondásáról. Lehelről a múlt héten írta meg a Magyar Nemzet, hogy a Kádár-rendszerben Filozófus fedőnéven ügynökként működött. Lehel a cikk után felfüggesztette igazgatói pozícióját, hogy magánemberként reagálhasson a vádakra. Kósa ugyan üdvözölte az elnök lemondását, de nagy problémának nem látja az ügynökmúltat, hiszen egy kis jótékonykodásról van szó (meg állami támogatásról és arról, hogy a szervezet jótékonysági nagykövete Lévai Anikó, a miniszterelnök felesége), meg pulóverosztogatásról, az meg kinek fáj.

A Fidesz parlamenti frakcióvezetője ezzel a két mondattal nemcsak végtelen demagógiáját és ürességét bizonyította, hanem azt is, hogy valójában sem neki, sem kormányának nem számít senki: az az egymillió Kovács Pistike zöld vagy sárga vagy akár hupilila pulóverben is grasszálhat szerte az országban, csak akkor érnek valamit, ha a torkukon lenyomott kormánypropagandát böfögik vissza. Akkor is csak addig, amíg Brüsszelnek mutogathatják a magyar emberek véleményét, aztán állhat mindenki szépen sorban a jótékonysági szervezetek ruhaosztásán.

Fidesz: nem baj a beszervezés

A Fidesz szerint nincs nemzetbiztonsági jelentősége annak, hogy a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatójáról kiderült: ügynök volt a Kádár-rendszer idején. Kósa Lajos szerint az sem kellemetlen, hogy a szervezet jószolgálati nagykövete a miniszterelnök felesége.

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.