Lánczi tagja volt az L. Simon Lászlóval erősítő ideiglenes szerkesztőbizottságnak is, de a lap „vizuális és strukturális átalakítására” tett ajánlások immár megfogalmazódtak és meghallgattattak, indulhat a normál ügymenet az újonc főszerkesztővel.
Hogy a lapot decemberben megkaparintó Schmidt Mária éppen Lánczit ültette vezető pozícióba, annak lehetnek a pártholdudvaron belüli hatalmi helyezkedéshez kötődő okai. A 444 információi szerint konkrétan Habonynál akarhat jó pontokat szerezni a Terror Háza főigazgatója. Mégis üzenetértéke van annak, hogy a 888-as G. Fodor Gábor után már a második századvéges potentát találja magát hirtelen egy „sajtótermék” élén.
A nagy múltú hetilap átállítását könnyűszerrel elvégezhetné egy megvásárolt vagy őszintén hívő volt sajtómunkás is, mint azt az Origo esetében gyönyörűen megfigyelhettük. György Bence még csendesebb munkát is végzett, mint Schmidt csapata, utóbbiak voltak olyan hülyék, hogy még az újságírók felmondását sem várták meg az első leplezetlen cenzúrázási kísérlettel. A semmilyen újságírói múlttal nem rendelkező pártemberek helyzetbe hozása világos üzenet a maradék független médiumoknak: nem csupán lenézzük, egyenesen nem létezőnek tekintjük a szakmátokat.
Egy másik jól körülhatárolható célja is van persze az újságírás mint olyan elleni gátlástalan támadásnak; ismerhetjük jól Putyin médiagépezetéből vagy Donald Trump napi rendszerességgel jelentkező tweetjeiből. A cél nem az, hogy a propagandát mindenki vagy akár a többség elhiggye. Bőven elég, ha végletesen elmosódik a határvonal újságírás és propaganda, igazság és hazugság között. Akkor az érvekre, elvekre, normákra építő szabad vita helyett megnyílik a terep a választók pusztán érzelmekre ható, agresszív hergelése előtt.
Ily módon Lánczi kinevezésével a Fidesz saját választóinak is megüzente, hogy pontosan mennyire tartja őket.
