Lehull a lepel: Hóbagoly lőtt a Kossuth téren

  • narancs.hu
  • 2014. október 25.

Villámnarancs

Újabb veteránt vet be ideológiai arcvonalon a NER. Ma Boross Péter (rövid ideig Magyarország miniszterelnöke, hosszú ideig vendéglátó-ipari nacsalnyik) avatta fel a Kossuth téri sortűz emlékhelyét az eseményen biodíszletként fellépő Kövér László társaságában.

Boross Péter átérezvén a helyzet komolyságát, igyekezett meghálálni jótevőinek a megtisztelő felkérést, ezért aztán ellőtt néhány alkalomhoz illő közhelyet, majd gyorsan komcsizásra és seggnyalásra váltott, biztos, ami biztos.

„Boross Péter azt mondta: ezekben a napokban, amikor a »bátrak dicsőségét ünnepeljük, voltak, akik itthon és külhonban valami mást terjesztettek rólunk, amit nemzeti ünnepünk környékén« terjeszteni szabadna. Ez a mi szent ünnepeink meggyalázásának tekinthető, és akik ezeket a napokat a nemzet és a magyarság elleni támadásra használják fel, nem tanulnak a történelemből, de erőtartalékaik nem jelentéktelenek” – tudósít az MTI. Nyilván arra gondol, hogy Orbán Viktor tegnap azt terjesztette rólunk Brüsszelben, hogy egy szikrányit is érdekeltek lennénk annak kiderítésében, most akkor korrupt disznó-e környezetének néhány fontos szereplője, vagy sem. Ugyanakkor azt is mondta, hogy mi ugyan egy gazszálat sem teszünk keresztbe az eset felderítése érdekében. Mi ez, ha nem valami más, mint a bátrak dicsőségének zengése ünnep idején.

false

 

Dr. Máriás festménye

 

De az fő, hogy Boros odavan a térért: „A korábbi kormányfő üdvözölte, hogy a Kossuth tér »visszavarázsolódott« olyanná, mint amilyen korábban volt, és ez meglátása szerint azt az érzést keltheti, hogy »csak intermezzo volt az a hat évtized, amikor más szellem« uralkodott itt. Úgy látja, nagy gondossággal készült el »a korábbinál méltóbb« emlékhely, ahol nemcsak fejet lehet hajtani az áldozatok előtt, hiszen a helyet körülveszi az 1956. október 23. után történtek légköre – mondta. Hozzátette: csak hálával lehet gondolni azokra, akik létrehozták az emlékhelyet” – így a távirati iroda. Tényleg épp csak azt nem mondta, hogy a jó isten áldja meg Orbán Viktor két dolgos kezét…

Ma, amikor mindenki úton-útfélen az ünnep méltóságáról öblöget, oly szomorú elnézni ezt az idős embert, aki nem tudott méltósággal megöregedni.

 

 

 

Lehull a lepel: Hóbagoly lőtt a Kossuth-téren

Újabb veteránt vet be ideológiai arcvonalon a NER. Ma Boross Péter (rövid ideig Magyarország miniszterelnöke, hosszú ideig vendéglátó-ipari nacsalnyik) avatta fel a Kossuth-téri sortűz emlékhelyét az eseményen biodíszletként fellépő Kövér László társaságában.

Boross Péter átérezvén a helyzet komolyságát, igyekezett meghálálni jótevőinek a megtisztelő felkérést, ezért aztán ellőtt néhány alkalomhoz illő közhelyet, majd gyorsan komcsizásra és seggnyalásra váltott, biztos, ami biztos.

„Boross Péter azt mondta: ezekben a napokban, amikor a >bátrak dicsőségét ünnepeljük, voltak, akik itthon és külhonban valami mást terjesztettek rólunk, amit nemzeti ünnepünk környékén< terjeszteni szabadna. Ez a mi szent ünnepeink meggyalázásának tekinthető, és akik ezeket a napokat a nemzet és a magyarság elleni támadásra használják fel, nem tanulnak a történelemből, de erőtartalékaik nem jelentéktelenek” – tudósít az MTI. Nyilván arra gondol, hogy Orbán Viktor tegnap azt terjesztette rólunk Brüsszelben, hogy egy szikrányit is érdekeltek lennénk annak kiderítésében, hogy most akkor korrupt disznó-e környezetének néhány fontos szereplője vagy sem. Ugyanakkor azt is mondta, hogy mi ugyan egy gazszálat sem teszünk keresztbe az eset felderítése érdekében. Mi ez, ha nem valami más, mint a bátrak dicsőségének zengése ünnep idején.

De az fő, hogy Boros odavan a térért: „A korábbi kormányfő üdvözölte, hogy a Kossuth tér >visszavarázsolódott< olyanná, mint amilyen korábban volt, és ez meglátása szerint azt az érzést keltheti, hogy >csak intermezzo volt az a hat évtized, amikor más szellem< uralkodott itt. Úgy látja, nagy gondossággal készült el >a korábbinál méltóbb< emlékhely, ahol nem csak fejet lehet hajtani az áldozatok előtt, hiszen a helyet körülveszi az 1956. október 23. után történtek légköre - mondta. Hozzátette: csak hálával lehet gondolni azokra, akik létrehozták az emlékhelyet.” – így a távirati iroda. Tényleg épp csak azt nem mondta, hogy a jó isten áldja meg Orbán Viktor két dolgos kezét…

Ma, amikor mindenki úton-útfélen az ünnep méltóságáról öblöget, oly szomorú elnézni ezt az idős embert, aki nem tudott méltósággal megöregedni.

Lehull a lepel: Hóbagoly lőtt a Kossuth-téren

 

Újabb veteránt vet be ideológiai arcvonalon a NER. Ma Boross Péter (rövid ideig Magyarország miniszterelnöke, hosszú ideig vendéglátó-ipari nacsalnyik) avatta fel a Kossuth-téri sortűz emlékhelyét az eseményen biodíszletként fellépő Kövér László társaságában.

 

Boross Péter átérezvén a helyzet komolyságát, igyekezett meghálálni jótevőinek a megtisztelő felkérést, ezért aztán ellőtt néhány alkalomhoz illő közhelyet, majd gyorsan komcsizásra és seggnyalásra váltott, biztos, ami biztos.

„Boross Péter azt mondta: ezekben a napokban, amikor a >bátrak dicsőségét ünnepeljük, voltak, akik itthon és külhonban valami mást terjesztettek rólunk, amit nemzeti ünnepünk környékén< terjeszteni szabadna. Ez a mi szent ünnepeink meggyalázásának tekinthető, és akik ezeket a napokat a nemzet és a magyarság elleni támadásra használják fel, nem tanulnak a történelemből, de erőtartalékaik nem jelentéktelenek” – tudósít az MTI. Nyilván arra gondol, hogy Orbán Viktor tegnap azt terjesztette rólunk Brüsszelben, hogy egy szikrányit is érdekeltek lennénk annak kiderítésében, hogy most akkor korrupt disznó-e környezetének néhány fontos szereplője vagy sem. Ugyanakkor azt is mondta, hogy mi ugyan egy gazszálat sem teszünk keresztbe az eset felderítése érdekében. Mi ez, ha nem valami más, mint a bátrak dicsőségének zengése ünnep idején.

De az fő, hogy Boros odavan a térért: „A korábbi kormányfő üdvözölte, hogy a Kossuth tér >visszavarázsolódott< olyanná, mint amilyen korábban volt, és ez meglátása szerint azt az érzést keltheti, hogy >csak intermezzo volt az a hat évtized, amikor más szellem< uralkodott itt. Úgy látja, nagy gondossággal készült el >a korábbinál méltóbb< emlékhely, ahol nem csak fejet lehet hajtani az áldozatok előtt, hiszen a helyet körülveszi az 1956. október 23. után történtek légköre - mondta. Hozzátette: csak hálával lehet gondolni azokra, akik létrehozták az emlékhelyet.” – így a távirati iroda. Tényleg épp csak azt nem mondta, hogy a jó isten áldja meg Orbán Viktor két dolgos kezét…

Ma, amikor mindenki úton-útfélen az ünnep méltóságáról öblöget, oly szomorú elnézni ezt az idős embert, aki nem tudott méltósággal megöregedni.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.