Boross Péter átérezvén a helyzet komolyságát, igyekezett meghálálni jótevőinek a megtisztelő felkérést, ezért aztán ellőtt néhány alkalomhoz illő közhelyet, majd gyorsan komcsizásra és seggnyalásra váltott, biztos, ami biztos.
„Boross Péter azt mondta: ezekben a napokban, amikor a »bátrak dicsőségét ünnepeljük, voltak, akik itthon és külhonban valami mást terjesztettek rólunk, amit nemzeti ünnepünk környékén« terjeszteni szabadna. Ez a mi szent ünnepeink meggyalázásának tekinthető, és akik ezeket a napokat a nemzet és a magyarság elleni támadásra használják fel, nem tanulnak a történelemből, de erőtartalékaik nem jelentéktelenek” – tudósít az MTI. Nyilván arra gondol, hogy Orbán Viktor tegnap azt terjesztette rólunk Brüsszelben, hogy egy szikrányit is érdekeltek lennénk annak kiderítésében, most akkor korrupt disznó-e környezetének néhány fontos szereplője, vagy sem. Ugyanakkor azt is mondta, hogy mi ugyan egy gazszálat sem teszünk keresztbe az eset felderítése érdekében. Mi ez, ha nem valami más, mint a bátrak dicsőségének zengése ünnep idején.
| ||
De az fő, hogy Boros odavan a térért: „A korábbi kormányfő üdvözölte, hogy a Kossuth tér »visszavarázsolódott« olyanná, mint amilyen korábban volt, és ez meglátása szerint azt az érzést keltheti, hogy »csak intermezzo volt az a hat évtized, amikor más szellem« uralkodott itt. Úgy látja, nagy gondossággal készült el »a korábbinál méltóbb« emlékhely, ahol nemcsak fejet lehet hajtani az áldozatok előtt, hiszen a helyet körülveszi az 1956. október 23. után történtek légköre – mondta. Hozzátette: csak hálával lehet gondolni azokra, akik létrehozták az emlékhelyet” – így a távirati iroda. Tényleg épp csak azt nem mondta, hogy a jó isten áldja meg Orbán Viktor két dolgos kezét…
Ma, amikor mindenki úton-útfélen az ünnep méltóságáról öblöget, oly szomorú elnézni ezt az idős embert, aki nem tudott méltósággal megöregedni.
Lehull a lepel: Hóbagoly lőtt a Kossuth-téren
Újabb veteránt vet be ideológiai arcvonalon a NER. Ma Boross Péter (rövid ideig Magyarország miniszterelnöke, hosszú ideig vendéglátó-ipari nacsalnyik) avatta fel a Kossuth-téri sortűz emlékhelyét az eseményen biodíszletként fellépő Kövér László társaságában.
Boross Péter átérezvén a helyzet komolyságát, igyekezett meghálálni jótevőinek a megtisztelő felkérést, ezért aztán ellőtt néhány alkalomhoz illő közhelyet, majd gyorsan komcsizásra és seggnyalásra váltott, biztos, ami biztos.
„Boross Péter azt mondta: ezekben a napokban, amikor a >bátrak dicsőségét ünnepeljük, voltak, akik itthon és külhonban valami mást terjesztettek rólunk, amit nemzeti ünnepünk környékén< terjeszteni szabadna. Ez a mi szent ünnepeink meggyalázásának tekinthető, és akik ezeket a napokat a nemzet és a magyarság elleni támadásra használják fel, nem tanulnak a történelemből, de erőtartalékaik nem jelentéktelenek” – tudósít az MTI. Nyilván arra gondol, hogy Orbán Viktor tegnap azt terjesztette rólunk Brüsszelben, hogy egy szikrányit is érdekeltek lennénk annak kiderítésében, hogy most akkor korrupt disznó-e környezetének néhány fontos szereplője vagy sem. Ugyanakkor azt is mondta, hogy mi ugyan egy gazszálat sem teszünk keresztbe az eset felderítése érdekében. Mi ez, ha nem valami más, mint a bátrak dicsőségének zengése ünnep idején.
De az fő, hogy Boros odavan a térért: „A korábbi kormányfő üdvözölte, hogy a Kossuth tér >visszavarázsolódott< olyanná, mint amilyen korábban volt, és ez meglátása szerint azt az érzést keltheti, hogy >csak intermezzo volt az a hat évtized, amikor más szellem< uralkodott itt. Úgy látja, nagy gondossággal készült el >a korábbinál méltóbb< emlékhely, ahol nem csak fejet lehet hajtani az áldozatok előtt, hiszen a helyet körülveszi az 1956. október 23. után történtek légköre - mondta. Hozzátette: csak hálával lehet gondolni azokra, akik létrehozták az emlékhelyet.” – így a távirati iroda. Tényleg épp csak azt nem mondta, hogy a jó isten áldja meg Orbán Viktor két dolgos kezét…
Ma, amikor mindenki úton-útfélen az ünnep méltóságáról öblöget, oly szomorú elnézni ezt az idős embert, aki nem tudott méltósággal megöregedni.
Lehull a lepel: Hóbagoly lőtt a Kossuth-téren
Újabb veteránt vet be ideológiai arcvonalon a NER. Ma Boross Péter (rövid ideig Magyarország miniszterelnöke, hosszú ideig vendéglátó-ipari nacsalnyik) avatta fel a Kossuth-téri sortűz emlékhelyét az eseményen biodíszletként fellépő Kövér László társaságában.
Boross Péter átérezvén a helyzet komolyságát, igyekezett meghálálni jótevőinek a megtisztelő felkérést, ezért aztán ellőtt néhány alkalomhoz illő közhelyet, majd gyorsan komcsizásra és seggnyalásra váltott, biztos, ami biztos.
„Boross Péter azt mondta: ezekben a napokban, amikor a >bátrak dicsőségét ünnepeljük, voltak, akik itthon és külhonban valami mást terjesztettek rólunk, amit nemzeti ünnepünk környékén< terjeszteni szabadna. Ez a mi szent ünnepeink meggyalázásának tekinthető, és akik ezeket a napokat a nemzet és a magyarság elleni támadásra használják fel, nem tanulnak a történelemből, de erőtartalékaik nem jelentéktelenek” – tudósít az MTI. Nyilván arra gondol, hogy Orbán Viktor tegnap azt terjesztette rólunk Brüsszelben, hogy egy szikrányit is érdekeltek lennénk annak kiderítésében, hogy most akkor korrupt disznó-e környezetének néhány fontos szereplője vagy sem. Ugyanakkor azt is mondta, hogy mi ugyan egy gazszálat sem teszünk keresztbe az eset felderítése érdekében. Mi ez, ha nem valami más, mint a bátrak dicsőségének zengése ünnep idején.
De az fő, hogy Boros odavan a térért: „A korábbi kormányfő üdvözölte, hogy a Kossuth tér >visszavarázsolódott< olyanná, mint amilyen korábban volt, és ez meglátása szerint azt az érzést keltheti, hogy >csak intermezzo volt az a hat évtized, amikor más szellem< uralkodott itt. Úgy látja, nagy gondossággal készült el >a korábbinál méltóbb< emlékhely, ahol nem csak fejet lehet hajtani az áldozatok előtt, hiszen a helyet körülveszi az 1956. október 23. után történtek légköre - mondta. Hozzátette: csak hálával lehet gondolni azokra, akik létrehozták az emlékhelyet.” – így a távirati iroda. Tényleg épp csak azt nem mondta, hogy a jó isten áldja meg Orbán Viktor két dolgos kezét…
Ma, amikor mindenki úton-útfélen az ünnep méltóságáról öblöget, oly szomorú elnézni ezt az idős embert, aki nem tudott méltósággal megöregedni.
