Lesifotó Hoppálról – Habony Árpád lehetett a Blikk paparazzója?

  • narancs.hu
  • 2015. július 22.

Villámnarancs

Felejtse el a rolexes Lázárt, az ültetvényes L. Simont, a medencés Szijjártót, felejtse el Rogán Vuittont. Itt az új trend!

„A kibírhatatlan hőségben lekerült a parlamentben megszokott öltöny, nyakkendő, de még az ing is Hoppál Péterről” – írja a Blikk, sőt lesifotót is közölnek a egykori Fidesz-szóvivő, jelenlegi kultúráért felelős államtitkárról, akinek már tényleg csak a tollaslabda ütő hiányzik a kezéből. Noha kétségtelenül szimpatikus a Hoppál-féle az egyszerűség, és azt is biztosra vesszük, hogy az egykori énektanár nem Lázárral járogat óraboltokba, és nem is Rogánnéval csapatja a Balatonon, a  tóparti jelenés jócskán egybecseng a pár hónapja feldobott, ám mostanában jegelt kormányzati kommunikációs varázsszó, a kisember képével, s amelyhez mintául minden bizonnyal ez a felvétel szolgált.

false

 

Már tényleg csak az a kérdés, hogy a gumimatracos Hoppál valóságos-e, vagyis önmagától ment-e ebben a szerelésben a nép közé, vagy mondták neki? Szívünk azt súgja, igen, ő valóban ennyire kisember, és ha meleg van, akkor lemegy a strandra, és nem épített magának úszómedencét. Csakhogy a kultúráért felelős államtitkár eddigi munkásságát figyelemmel kísérve még egyetlen önálló gondolatra vagy tettre nem bukkantunk, így bármi elképzelhető. Még az is, hogy a Blikkel amúgy is jó kapcsolatot ápoló Habony Árpád készítette a lesifotót. A hitelesség kedvéért valami nagyon olcsó mobiltelefonnal.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.