Levél Sztálin elvtársnak – Orbán déli bástyája elborulni látszik

  • narancs.hu
  • 2015. június 25.

Villámnarancs

„Viktor, ezek maffiózók!” – üzente Tiffán Zsolt országgyűlési képviselő, a Fidesz déli erős embere Orbán Viktornak. De mit is akart?

Hiéna röhög ránk Tiffán Zsolt ogy. képviselő Facebook-bejegyzésében. A borászágon politikába jutó Tiffán a vaddal azt kívánja illusztrálni, hogy ugyan nem vesz részt egy közelgő biciklitúrán, ám mindenkit arra biztat, hogy menjen csak el. Hogy „lássa és érezze az Ormánság szépségét kerekezés közben”.

false


A bicikliző vagy éppen hogy nem bicikliző hiéna is elég abszurd, ám a java csak ezután jön. S úgy látszik, nemcsak nekünk, de a helyi viszonyokat jobban ismerő bama.hu-nak sem sikerült megfejtenie, mégis mi a fenét akar Tiffán azon kívül, hogy rohadtul meg van sértődve, és nem megy bicajozni?

Valószínűleg semmi mást, mint bemószerolni, feljelenteni.

Azt írja, „Viktor, vedd már észre, ezek maffiózók!”, s a természetesen meg nem nevezett „ezek” (feltesszük, a bringázó hiénák) között nagyon úgy tűnik, Fidesz-tagok, sőt Orbán-közeli ügyeskedők is vannak, úgyhogy nem véletlen a fohász.

A legjobb mégis az a rész, amikor a honért aggódó pincepolitikus a miniszterelnök nagyságát ecseteli. „Csak egy ember van talpon: Orbán Viktor. Aki, ha kell, a világgal szembeszáll a magyarok védelmében. Egyszerűen, tisztán, mégis érthetően beszél. Hogyan harcoljon ő, ha Dél-Dunántúl semmit sem tesz a saját boldogulása érdekében?”

Szomorú és rémisztő egy elme teljes megingása, de egyéni szocprobléma, egészen addig, amíg a történet el nem kezd a Sztálin elvtárshoz címzett egykori levelekre emlékeztetni, hogy tudniillik „Sztálin elvtárs jó elvtárs, nem hagyná, hogy ilyen gazságok történjenek a hazában, csak hát ő sem tudhat mindenről”.

Mert ez már nem Tiffán Zsolt vagy akárki akarata vagy aktuális szellemi állapota miatt van így.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.