Már nem dolgozik a Magyarságkutatóban a két régész, akik kritizálták A pozsonyi csata c. borzalmat

  • narancs.hu
  • 2021. január 7.

Villámnarancs

A Magyarságkutató nehezen tűri a kritikát.

"Már nem dolgozik a Magyarságkutató Intézetben az a két régész, akik ha visszafogottan is, de nyilvánosan kritizálták az intézet pozsonyi csatáról szóló animációs filmjét. A telex információi szerint Haramza Márknak és Kiss P. Attilának ezzel összefüggésben, retorzióként szűnik meg a munkaviszonya"-  írja a Telex.

Mint írják, Kiss P. Attila és Haramza Márk a Kásler Miklós által alapított MKI Régészeti Kutatóközpontjában dolgozott. Egészen odáig, hogy december 24-én a mandineren megjelent egy vendégcikkük, melyben az MKI A pozsonyi csata című filmjéről írtak kritikus hangvételben, a történelmi hitelességet számonkérve. „Egy nyíltan a 10. század elejének kultúráját és sorsdöntő harcát bemutató alkotás esetében joggal várható el a pontos, tudományos alapokon nyugvó ábrázolásmód” – idézi írásukat a lap. A régészek kritikája elsősorban a történelmi csúsztatásokra vonatkozott, hiszen történelmileg egyáltalán nem odaillő tárgyak kerültek egymás mellé a filmben.

A Telex információi szerint még december végén közölték a két régésszel a főnökeik, hogy az írásuk után távozniuk kell az MKI-ból.

Figyelmébe ajánljuk

A politikai kötődés volt a meghatározó a Városi Civil Alap pénzosztásánál

Jól látszódik, hogy a Városi Civil Alap támogatásainak megítélésénél fontos szerepe volt a politikai beágyazottságnak. A közpénzből kitartott szervezetekről készített gyűjtésünk második részében olyan alapítványokat és egyesületeket veszünk górcső alá, amelyek pontosan illeszkednek abba a politikailag elkötelezett hálózatba, amelyen keresztül az alap pénzei évek óta áramlanak.

Az örökmozgó

  • Molnár T. Eszter

A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.

Tokióban hazatalál

Álmos képű amerikai színész bolyong Tokió­ban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.

A juhász és a techno

Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).

Kísérleti színész

A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.

Aparegény PTSD-vel

Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.

Térbe írt emlékezet

A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.