„Elismerik a magyarok a gazdasági sikereket és bíznak a további bővülésben” – írja a Nézőpont Intézet legújabb „kutatásában”, melynek már a címe is tudományos alaposságról tanúskodik: „Másfélszer többen optimisták, mint egy éve”.
A Heti Válasz megrendelésére készült közvélemény-kutatás szerint hazánkban a népesség (pontosabban: „a magyarok”) derűlátóvá vált például olyan epizódoknak köszönhetően, mint hogy „a bevándorlási válság kapcsán kialakult nemzeti egység miatt – a Fidesz–KDNP tábora visszaerősödött”. „Mivel ezzel együtt összességében az általános elégedettségi szint is magas, a várakozások pedig túlnyomórészt pozitívak, a kormányzás félidejéhez közelítve tehát elmondható: nincs protest hangulat az országban” – olvassuk.
| ||
Nos, protesthangulat valóban nincs. De hogy is állunk a „magas elégedettségi szinttel”, a „túlnyomórész pozitív várakozásokkal”? Hát úgy – és ez is benne van a kutatásban –, hogy „mindössze az emberek közel harmada (32 százalék) pesszimista”.
Ja, hogy ez így már szinte kétharmad? Ó, persze! Csak éppen arról se feledkezzünk meg, hogy a Nézőpont szerint „2015 végén a magyarok nagyjából fele (48 százalék) vélte úgy, hogy összességében jól fog alakulni az ország számára” 2016. Persze mondhatták volna úgy is, hogy „kevesebb mint a fele”, de miért is mondanák?
Az a jó az ilyen kimutatásokban, s egyáltalán a kormányközeli boldogságfelmérésekben, felvidítási kampányokban, hogy egyből tudjuk mihez kötni őket.
Itt van mindjárt egy történelmi megrendelő: S a nép, az istenadta nép, / Ha oly boldog-e rajt’ / Mint akarom…
Meg rögtön a felmérés készítője is: Felség! valóban koronád / Legszebb gyémántja Velsz: / Földet, folyót, legelni jót, / Hegy-völgyet benne lelsz. // S a nép, az istenadta nép / Oly boldog rajta, Sire!
Akkor tehát minden jó: boldogok vagyunk. Értve?
