Na, mit kért Orbán Viktor a brit miniszterelnöktől?

  • narancs.hu
  • 2016. január 7.

Villámnarancs

Itt járt Cameron! Európa megmentője azt kérte tőle, amire legjobban rá lenne szorulva, de neki valahogy sose jut belőle.

Ma már tudjuk, hogy a bevándorlók potenciális terroristák, pár hónappal ezelőtt azonban még csak nettó migránsok voltak, akiket magyar nyelvű óriásplakátokon kívánt megregulázni Orbán Viktor – 300 millió forint közpénzből. „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját”, és ha valaki azt merte állítani, hogy a menekültek egyáltalán nem akarják elvenni magyarok munkáját, mi több, nem is akarnak Magyarországon maradni, az mindjárt hazaárulóvá, nemzetvesztővé vált.

A miniszterelnök azóta Európa védelmezőjének tekinti magát, ő a 21. századi Hunyadi János, aki azt játssza, hogy az ő az utolsó politikus a kontinensen, akinek van még vér a pucájában…

Most meg? Idejön a brit miniszterelnök, Orbán pedig mint valami cseléd, rázendít, hogy nagyságos úr, ne tessék má’ rosszra gondolni, nem vagyunk mi olyanok, és különben is: „Mi nem migránsok vagyunk az Egyesült Királyságban, hanem csak szabadon élünk jogainkkal. Nem élősködni akarunk Nagy-Britanniában, hanem dolgozni akarunk. És ezért tiszteletet kérünk, és azt, hogy ne szenvedjenek el a magyarok diszkriminációt.”

Cameron helyében azért visszakérdeznénk: „Maguknak hány orvosra lenne szükségük, hány ápolóra, mérnökre, informatikusra? Vajon miért nem Magyarországon akarnak dolgozni ezek a magyarok?”

És miféle tiszteletet kér az, aki csak jussát követeli az uniótól, miközben a szabályait nemhogy nem tartja be, hanem egyenesen szembemegy velük.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.