Na, mit kért Orbán Viktor a brit miniszterelnöktől?

  • narancs.hu
  • 2016. január 7.

Villámnarancs

Itt járt Cameron! Európa megmentője azt kérte tőle, amire legjobban rá lenne szorulva, de neki valahogy sose jut belőle.

Ma már tudjuk, hogy a bevándorlók potenciális terroristák, pár hónappal ezelőtt azonban még csak nettó migránsok voltak, akiket magyar nyelvű óriásplakátokon kívánt megregulázni Orbán Viktor – 300 millió forint közpénzből. „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját”, és ha valaki azt merte állítani, hogy a menekültek egyáltalán nem akarják elvenni magyarok munkáját, mi több, nem is akarnak Magyarországon maradni, az mindjárt hazaárulóvá, nemzetvesztővé vált.

A miniszterelnök azóta Európa védelmezőjének tekinti magát, ő a 21. századi Hunyadi János, aki azt játssza, hogy az ő az utolsó politikus a kontinensen, akinek van még vér a pucájában…

Most meg? Idejön a brit miniszterelnök, Orbán pedig mint valami cseléd, rázendít, hogy nagyságos úr, ne tessék má’ rosszra gondolni, nem vagyunk mi olyanok, és különben is: „Mi nem migránsok vagyunk az Egyesült Királyságban, hanem csak szabadon élünk jogainkkal. Nem élősködni akarunk Nagy-Britanniában, hanem dolgozni akarunk. És ezért tiszteletet kérünk, és azt, hogy ne szenvedjenek el a magyarok diszkriminációt.”

Cameron helyében azért visszakérdeznénk: „Maguknak hány orvosra lenne szükségük, hány ápolóra, mérnökre, informatikusra? Vajon miért nem Magyarországon akarnak dolgozni ezek a magyarok?”

És miféle tiszteletet kér az, aki csak jussát követeli az uniótól, miközben a szabályait nemhogy nem tartja be, hanem egyenesen szembemegy velük.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.