Megint a vasárnap, megint az agresszió

  • narancs.hu
  • 2016. augusztus 13.

Villámnarancs

A kormány ismét beszállhat a nyomasztó nyitvatartási harcba. Mintha mi sem történt volna.

A Népszabadság szerint épphogy eltörölték a vasárnapi boltzárat, már készülődik is az újabb nagy ívű és feltűnően Semjén Zsolt szellemének markáns formáját az égre rajzoló kormányzati ötlet, mely szerint a nagy boltoknak vasárnap már délben ajánlatos volna bezárniuk, különben különadókkal bombázzák meg őket az ország hőn szeretett vezetői. A 400 négyzetméter alatti üzletek járnának jól, vagyis maradna a régi nóta: a Tesco rohadjon meg, és virágozzék a baráti CBA.

S hogy miről is van ismét szó, ezzel kapcsolatban tavaszi, vonatkozó szerkesztőségi cikkünk megfelelő passzusát idéznénk, hiszen semmi nem változott: „arról a nyílt agresszióról, amellyel Orbánék mindvégig ezt az ügyet kezelték. A társadalmat a többségi akarat ellenére fosztották meg a választás szabadságától; s bár az oktatásügy szabadságának kérdéséhez képest a vasárnapi vásárlás (a kereskedők felől: a nyitvatartás) szabadsága valóban huszadrangú kérdés, de szintúgy erőszakos beavatkozás a privát életbe.”

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.