1956. 1989.
A magyarok istene látja a lelkemet, hogy nem akarok én ennek nagy feneket keríteni, ráadásul foci is van, hajrá, Magyarország, meg minden, de hát nézegetem a nagy újságokat, sehol egy június 16., se Nagy Imre, se Gimes Miklós, se Maléter Pál, vagy 1989, Hősök tere, ha emlékszik még rá valaki.
Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.
Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!
Jó emberek írják jó embereknek!
A Vár-hegyen fényképezték le, és hárman segítettek meghatározni.
A teljes kármentesítésre fordított összeg a milliárdos nagyságrendet is meghaladhatja.
Abban sem értenek egyet, hogy kik veszélyeztetik mások testi épségét.
Egyébként pedig egyáltalán nem tartják kirívónak a kilométerenkénti 500 millió forintos költséget.
Egy tervezet szerint pedig külön csoportokba tennék azokat a gyereket, akik a következő tanévben kezdik az iskolát.
A korábban „elveszettnek” hitt Mercedes a kertben parkol.
Rövid közleményben indokolták, hogy miért került le a szankciós listáról.
A rendőrök kedd este buszmegállóban igazoltatták a tüntetésről hazaindulókat.
Az amerikai pénzügyminisztérium a közleményében nem indokolta a döntést.
„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.
Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?
