1956. 1989.
A magyarok istene látja a lelkemet, hogy nem akarok én ennek nagy feneket keríteni, ráadásul foci is van, hajrá, Magyarország, meg minden, de hát nézegetem a nagy újságokat, sehol egy június 16., se Nagy Imre, se Gimes Miklós, se Maléter Pál, vagy 1989, Hősök tere, ha emlékszik még rá valaki.
Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.
Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!
Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!
A háromszoros olimpiai bajnok úszónak már nem maradt esélye kijutni Párizsba.
Az elmúlt évelkben főleg súlyos drogfüggőségéről volt ismert.
Ám „fontosabb állami érdekre” hivatkozva könnyedén meg lehet kerülni a teljesítését.
Tolmácsolták az egész csapat jókívánságait.
Nem ellentmondás, hogy a mérvadó német állásfoglalások elítélik ugyan a Hamasz brutális támadását, de azt is, hogy a jogos izraeli katonai fellépés aránytalanul sok polgári áldozatot követel.
Híre a főpolgármesterhez is eljutott.
"Mióta számítanak veszélyforrásnak a munkájukat végző újságírók?" – tették fel a kérdést.
Ha az előrehozott választásokon a szélsőbal vagy a szélsőjobb győzne.
Az anyatejgyűjtő állomások országos kiterjesztéséről határoztak.
