Ne sírjon a szátok, tanárok, Balog Zoltán megmenti helyettetek a tanulóifjúságot

  • narancs.hu
  • 2016. január 29.

Villámnarancs

Az embererő-miniszter fehér zászlót lobogtatva haknizza végig a médiát, de ugyanezzel az erővel halálfejes zászlót is lengethetne.

Balog tegnap a Mokkában és az Info rádióban magyarázkodott, ma pedig az MTI-hez juttatott el egy csinos közleményt, amelynek lehetett volna az is a címe: „Ne sírjatok, tanárok!” Merthogy a szöveg nagy része nem azokról a gondokról szól, amiért tiltakoznak a pedagógusok, hanem arról, hogy régen milyen rossz volt,  most meg… „a kormány a pedagógusok számára kiszámítható életpályát és a rendszerváltás óta legnagyobb béremelést biztosítja, amelyre eddig 234 milliárd forintot költött. A pedagógusok béréért, béremelésükért és az iskolák fenntartásáért az állam felelősséget vállalt, ahogy a tanárképzés megújításáért is. Több mint félezer iskolát újítottak fel, és további 210 milliárd forint értékben indítanak újabb iskolafejlesztéseket … a szülők terhét is minden eszközzel igyekeznek csökkenteni, a rendszerváltás óta soha ennyi gyermek nem volt részese az ingyenes gyermekétkeztetésnek és az ingyenes tankönyvellátásnak”, stb. stb.

Egy ilyen fantasztikus leltár után már-már olyan érzésünk van, hogy az elégedetlenkedő tanerők tényleg hálát adhatnak a miniszter úrnak, hogy leült velük tárgyalni. Mi több, „a pedagógusok felvetéseit meghallgatva már döntöttek, hogy egyharmadára csökkentik adminisztrációs terheiket, csökkentik a tanfelügyeleti, az értékelési és minősítési terheket, javítják a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ működését”, sőt „minden más felvetést is megvizsgálnak, amely a gyermekek érdekét és az oktatás színvonalának javítását szolgálja”.

Na, erre varrjatok gombot, tanárkáim! Pláne, ha majd a végén kiderül, hogy a gyerekek érdekeit és az oktatás színvonalának javítását kizárólag olyan megoldások szolgálják, amelyek egyúttal Balog, Czunyiné, Hoffmann Rózsa és a többi derék kormányközeli szakember érdekeivel is egybeesnek. Mert úgyis az lesz a vége. Ti meg majd nézhettek, ahogy kijelentik rólatok, „ezekkel nem lehet tárgyalni”.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.