…és többek között ezt mondta: „Emberi kapcsolatok nélkül nincs valódi összeköttetés két ország között, és nem működik a gazdaság és az üzleti élet sem.” Ó, de szép!
De mégis kire, mire gondolhatott Balog?
Csak nem Orbán Ráhelre? Netán a MET-re? Mert ha megfeszülünk, sem tudnánk harmadik példával illusztrálni a miniszteri kijelentést…
A tavalyi EU-csúcs idején bár nem oda foglaltak volna, végül a Tiborcz István tulajdonában álló Dorothea Hotelben szállásolták el a finn delegációt.
A bíróság szerint Portik Tamás Gyárfás Tamás felkérésére bízta meg Jozef Rohac szlovák bérgyilkost Fenyő János meggyilkolásával, ezért mindketten felbujtónak minősülnek.
A miniszter a kormányinfón egy kérdésre kifejtette, Kollár Kinga tiszás európai parlamenti képviselőnél semmi sem utal arra, hogy Magyarország volna a hazája.
Vitályos Eszter azt kérte, küldjenek mást a kormányinfóra, de a lap szerint nem Vitályos mondhatja meg, kit küldenek.
Egy fideszes fórumon beszélt arról Rétvári Bence államtitkár, hogy mi kell ahhoz, hogy a Fidesz legyőzze Magyar Pétert.
A felmérés szerint a Tisza a teljes népességben is 6 százalékponttal előzi meg a Fideszt.
Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.
Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.
Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.
A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.
Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.
