Balog Zoltán a magyar iskolásoknak: énekeljetek, különben megbuktok

  • narancs.hu
  • 2015. augusztus 4.

Villámnarancs

A lelkészminiszter akkor is beviszi a lelkületet az iskolába, ha a tanárok és a diákok térden állva könyörögnek neki, hogy ne tegye. Az ötlet egyvalamire biztosan jó lesz.

Sikeres volt az Europa Cantat kórusfesztivál Pécsett – mondják a szervezők és a város vezetői. Annyira sikeres, hogy a helyszínen tartózkodó Balog Zoltán a nagy elragadtatásában olyat szólt, hogy „a tárca tervei között szerepel a mindennapos éneklés bevezetése az iskolákban, ami nem a tananyag növelését jelentené, mert azt inkább csökkenteni szeretnék, inkább egy olyan lelkületet vinnének az iskola életébe, amiből azok is profitálnak, akiknek nincs túlságosan jó hangjuk”.

És akkor most még ezt a szép zsoltárt, gyerekek...

És akkor még ezt a szép kis zsoltárt, gyerekek…

Fotó: MTI

Persze énekelni jó, a zene meg mindenkié, és hát a muzsikusnak dalból van lelke, ám mégsem lepődnénk meg, ha Balog szavainak hallatán egy csomó pedagógusnak görcsbe rándul a gyomra és/vagy ökölbe szorul a keze. De nem az énekszó miatt.

Hanem mert az elmúlt évek tapasztalatai alapján, ha a minisztérium felől elhangzik a „bevezetni” szó, abból jó nem sülhet ki. Mert ez az újabb fékezhetetlen ötlet sem az önfeledt dalolást fogja jelenteni, sokkal inkább papírmunkát, hiszen ezt az egészet muszáj lesz kidolgozni, adminisztrálni, egyeztetni, jóváhagyatni Baloggal, Czunyinéval, valamelyik talpasukkal, nem beszélve arról, hogy ha a miniszter „lelkületet” emleget, akkor egészen bizonyos, hogy nem szabadon választható dalokra gondol.

Bár egy olyan „költséghatékony” megoldáson sem lepődnénk meg, ha a korábban napi kötelességgé tett tesióra bevezetőjeként a gyerekeknek muszáj lenne énekelniük valami szépet  – ezzel ugyan nem növelnék a tananyagot, viszont kétségkívül bizony „lelkületet vinnének az iskola életébe”.

Egy életre megutáltatnák a gyerekekkel a közös éneklést.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.