Sikeres volt az Europa Cantat kórusfesztivál Pécsett – mondják a szervezők és a város vezetői. Annyira sikeres, hogy a helyszínen tartózkodó Balog Zoltán a nagy elragadtatásában olyat szólt, hogy „a tárca tervei között szerepel a mindennapos éneklés bevezetése az iskolákban, ami nem a tananyag növelését jelentené, mert azt inkább csökkenteni szeretnék, inkább egy olyan lelkületet vinnének az iskola életébe, amiből azok is profitálnak, akiknek nincs túlságosan jó hangjuk”.
| ||
Persze énekelni jó, a zene meg mindenkié, és hát a muzsikusnak dalból van lelke, ám mégsem lepődnénk meg, ha Balog szavainak hallatán egy csomó pedagógusnak görcsbe rándul a gyomra és/vagy ökölbe szorul a keze. De nem az énekszó miatt.
Hanem mert az elmúlt évek tapasztalatai alapján, ha a minisztérium felől elhangzik a „bevezetni” szó, abból jó nem sülhet ki. Mert ez az újabb fékezhetetlen ötlet sem az önfeledt dalolást fogja jelenteni, sokkal inkább papírmunkát, hiszen ezt az egészet muszáj lesz kidolgozni, adminisztrálni, egyeztetni, jóváhagyatni Baloggal, Czunyinéval, valamelyik talpasukkal, nem beszélve arról, hogy ha a miniszter „lelkületet” emleget, akkor egészen bizonyos, hogy nem szabadon választható dalokra gondol.
Bár egy olyan „költséghatékony” megoldáson sem lepődnénk meg, ha a korábban napi kötelességgé tett tesióra bevezetőjeként a gyerekeknek muszáj lenne énekelniük valami szépet – ezzel ugyan nem növelnék a tananyagot, viszont kétségkívül bizony „lelkületet vinnének az iskola életébe”.
Egy életre megutáltatnák a gyerekekkel a közös éneklést.
