Őfelsége házőrzője: Bayer Zsolt persze, hogy nekiment Kiss Tibinek

  • narancs.hu
  • 2017. március 13.

Villámnarancs

A párt ökle igyekezett felnőni a feladathoz.

Szánalmas és röhejes, hogy két napja Kiss Tibi versén/dalszövegén/beszólásán pörög mindenki. Mintha itt tényleg csak az efféle megnyilvánulások tudnának indulatokat kiváltani, mintha Magyarország tényleg olyan baromi jó hely volna…
Ennél már csak az a szánalmasabb, hogy párt ökle, a keresztes tagkönyvtulajdonos kötelességének érezte, hogy megszólaljon.
Bayer a blogján „Érzelgős, már-már szentimentális versike Kiss Tibinek” cím alatt ez bírta leírni: „Te felülsz az álmok foltos indián lovára / és ellovagolsz hamar a kurva anyádba.”

Emlékszünk, mit is mondott, amikor megkapta a plecsnijét: „Nagy, szent fogadalmat is teszek itt most a kitüntetések és egyebek hatására, hogy tehát: megpróbálok felnőni a feladathoz.”
Nos, úgy tűnik, lassan sikerül.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.