Milliókat taxiznak el Orbánék, persze nem a saját fizetésükből

  • narancs.hu
  • 2017. március 13.

Villámnarancs

Jó, hogy azt nem mondják: az állami kocsikat a vadászok nyúlják le.

„Két nagyobb autóbeszerzési tender eredménytájékoztatója is megjelent a napokban, kiderült milyen autókat kapnak az állami fővadászok és a fővárosi közterület-fenntartó munkatársai” – írta a Napi.hu. A Közbeszerzési Ellátási Főigazgatóság összesen bruttó 275,3 millió forintot fizet az autókért. A pénzt a kormány egy tavaly őszi határozatban biztosította, amikor 300 millió forintot szabadított fel a 2017-es költségvetésből a vadászok eszközbeszerzéseire.

Ehhez mérten

nem is olyan sok az a 171,6 millió forint, amit a következő 32 hónapban fognak eltaxizni

a kormányzati szervek, de csak ehhez képest! A bérfurikázást az Index egyik blogja szúrta ki Tállai András és Vona Gábor parlamenti levelezéséből (itt és itt), hogy a Közbeszerzési Ellátási Főigazgatóság a kormány nevében 2019. november 4-ig tartó szerződést kötött a City Taxival.

Kiszámolták, ez havi 5,2 millióra jön ki, ennyi pénzből az egységes, 280 forintos kilométerdíjjal számolva 8,6-szer lehet megkerülni a földet – havonta.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.