Orbán megpróbálja, ami még Kádárnak sem sikerült: Bős-Nagymaros újratöltve!

  • narancs.hu
  • 2015. október 31.

Villámnarancs

Ha van létalapja mai állami berendezkedésünknek, akkor a bős-nagymarosi vízlépcső elleni kiállás a nyolcvanas évek második felében biztosan az. Orbán most ennek is durván nekimegy.

Megvan, hogy mi állhat a magyar és a szlovák miniszterelnök újsütetű csodálatos barátságának hátterében. A Fidesz volt környezetvédelmi államtitkára, Illés Zoltán szerint legalábbis egy titkos Fico–Orbán-paktum születhetett, melynek döntő részét a bős-nagymarosi vízlépcső körüli disznóságok teszik ki. A tervek szerint Magyarország és Szlovákia együtt bújnának ki az ügyben hozott hágai ítélet alól – hinné a fene, a megállapodás Magyarország számára tűnik módfelett előnytelennek.

false

 

Fotó: MTI – Koszticsák Szilárd

 

A Népszabadság terjedelmes tegnapi cikkében azt olvashatjuk, hogy „Baranyai Gábor – mint maga írja az igazságügyi miniszternek szóló feljegyzésében – a szlovák partnerének ’jelezte, hogy a magyar állam nem tart igényt az erőmű tulajdonjogára és az általa termelt villamos energia 50 százalékára’, értsd: lemond az elmúlt 23 év alatt megtermelt, illetve a jövőben megtermelhető áram árának feléről”.

(Hogy ki ez a Baranyai? Nos, ő – most tessék figyelni! – a „Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről Budapesten, 1977. évi szeptember hó 16. napján aláírt Szerződés ügyében eljáró kormánymeghatalmazott”.) A ’77-es szerződésé!

Még azt is írja a lap, hogy a szlovák partner „egyetért azzal, hogy a kérdéskört a lehető legkisebb nyilvánosság mellett kell megpróbálni lezárni. A tárgyalások lezárásának kommunikációja során véleménye szerint annak a hangsúlyozása lenne a legcélravezetőbb, hogy a két fél közötti megegyezés jelenti a valódi győzelmet”. Magyarul: sunnyogjuk el az egészet.

Nos, annyi bizonyos, hogy Kádár János belebukott Bős-Nagymarosba. Horn Gyulának és az első Orbán-kormánynak sem sikerült összehozni anno a dolgot – mindkétszer az állt a próbálkozások hátterében, hogy valami egyéb célra megnyerjük az aktuális szlovák kormány (micsoda kormányok voltak!) támogatását. Most is ez van.

Orbán azonban elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy lenyomja az egészet Magyarország torkán. Kétségkívül nagyobb rá az esélye, mint Kádárnak volt.

S ez tragédia. Nem is a vízlépcső miatt.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.