Rétvári Bence szerint semmi gond nincs azzal, hogy politikai alapon, mindenféle szakmaiság nélkül neveznek ki iskolaigazgatókat

  • narancs.hu
  • 2017. július 29.

Villámnarancs

Ha ő mondja…

A kormány sikereit fényezte Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) parlamenti államtitkára mai sajtótájékoztatóján, ahol minden szülő megtudta, hogy mostantól nagyon jó lesz a gyerekeknek és a családoknak is, mert a szokottnál egy héttel korábban jön a szeptemberi családi pótlék.

Azt már nem magától, hanem egy újságírói kérdésre válaszolva mondta a vitatott iskolaigazgatói kinevezésekről, hogy „egy évben sok száz igazgatót neveznek ki, és a döntések elsöprő többségével, 99,5 százalékával (ez a szám honnan jött?) mindenki egyetért. Ha bárki úgy érzi, hogy törvénytelen volt az eljárás, akkor jogorvoslattal élhet, de úgy tudom, az eljárás törvényességét senki sem vitatta egyik esetben sem”.

Rétvári Bence magyaráz

Rétvári Bence magyaráz

Fotó: MTI/Soós Lajos

Nos, az államtitkár valószínűleg teljesen hülyének néz mindenkit, mert csak az elmúlt hónapban jó néhány olyan eset volt, amikor a szülők és a tantestület tiltakozása ellenére neveztek ki igazgatókat, és az eljárást is vitatták: minimum visszás kinevezés zajlott le a budapesti Szinyei Merse Pál Gimnáziumban (itt elküldték az igazgatót, majd a tiltakozások miatt mégis maradhatott), a keszthelyi Vajda János Gimnáziumban, a makói József Attila Gimnáziumban és a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumban, amely esetről részletesen is írtunk.

Mennyivel jobban vette volna ki magát, ha Rétvári szimplán kimondja: politikai alapon rakjuk az intézmények élére a diriket, tojunk a pályázatokra meg a sikerekre, csak a irántunk való hűség számít.

Figyelmébe ajánljuk

Már több mint 240 iskolában van bombariadó országszerte

  • narancs.hu

Budapesten és vidéken is több iskola kapott fenyegető emailt csütörtök reggel. A rendőrség átvizsgálja az érintett iskolákat, az oktatás folytatásáról, illetve a tanulók hazaküldéséről az intézmények saját hatáskörben döntenek.

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.