Schilling Árpád nem kéri postán az Emmi Szép Ernő-díját: tartsák csak meg!

  • narancs.hu
  • 2016. február 24.

Villámnarancs

Schilling Árpádnak postán akarta kiküldeni az Emmi a szeptemberben kapott díj oklevelét. Semmi ünnepélyeskedés, csak a „lényeg”. Nincs gesztus, csak paródia. Schilling levelet írt.

Schilling Árpád megint közelebbi viszonyba került az Emmivel, noha a minisztérium  mindent megtett, hogy a rendező semmilyen módon ne kerüljön kapcsolatba vele. Az állami támogatásért már jó ideje nem pályázó Schilling majdnem postán kapott meg egy szeptemberben neki ítélt díjat.

false

Schilling Árpád 2015 szeptemberében Nádas Péter és Csukás István mellett Szép Ernő Jutalomban részesült. A szakmai kuratórium indoklása szerint „égető társadalmi kérdéseket felvető színpadi szövegeiért”. A díj átadására szokás szerint szeptember 21-én, a Magyar Dráma Napján, Az ember tragédiájának ősbemutatójára emlékezve kerül sor, ám idén ez az alkalom egyik díjazottnak sem felelt meg. Nádas és Csukás egy hónapon belül átvették díjaikat az Emmi által rendezett – Schilling szerint – visszafogottan ünnepélyes keretek között. Nádas Péter történetesen aznap egy a díj átadásával egybekötött alternatív olvasópróbán a Pesti Színházban, Csukás István meg valamivel később. De Schilling nem bizonyult elég fontosnak ahhoz, hogy számára is hasonló szerény díjátadót kerekítsenek.

A jutalom anyagi részét Schilling felajánlotta az L. Ritók Nóra által jegyzett Igazgyöngy Alapítvány javára, a díjazott kérése pár hónap és némi felesleges papírmunka során karácsonyra teljesült is, viszont Schilling sem díjat, sem oklevelet, de még egy papírfecnit sem kapott.

És csak mert kíváncsi volt, Schilling utána járt, mi történt a Szép Ernő Jutalom rá eső részével – mint kiderült: banális hiba csúszott a gépezetbe. A minisztérium egyik munkatársa elismerte, hogy hiba történt, elnézést kért, és azzal indokolta a „csúszást”, hogy a díj körüli teendőkkel megbízott alkalmazott már nem dolgozik az Emminél, ezért feledkeztek meg a rendezőről. Végül készségesen felajánlotta, hogy kiküldi postán az oklevelet. Postán. Pedig készíthetett volna egy fotót is az oklevélről, és mehetett volna e-mailen is. Végül is mindegy.

„Úgy gondolom, hogy akkor felelek meg az általam nagyra becsült kitüntetés szellemének, ha a fent idézett ajánlásban foglaltaknak megfelelően járok el: felszínre hozok egy égető társadalmi kérdést. Az égető társadalmi kérdés esetemben az, hogy átvegyem-e postán az oklevelet, vagy sem? Ha átveszem, akkor a tradícióknak megfelelően járok el, és azt mondom: ennyi belefér, a lényeg, hogy kezemben az oklevél. Ha nem veszem át, akkor sokak szemében csak fölösleges problémát kreálok, hiszen elnézést kért az ügyintéző, mi kell még.

Én azért döntök úgy, hogy nem veszem át Önöktől se postán, se sehogy azt az oklevelet, mert nincs rá szükségem. Nekem nem kell az oklevél. Se a pénz, se a papír. Miért? Mert úgy gondolom, hogy az Emmi ezt az ügyet az első perctől kezdve nem vette komolyan” – írja Schilling Árpád az Emminek címzett nyílt levelében.

Lassan minden napra jut valami kabaréba illő. Ahogy Schilling is írja: a szakmailag értékelhetetlen eljárás alapállása is hibás volt már, mert a gesztus nem volt őszinte, így önmaga paródiájává vált. És íme az eredmény. Legközelebb viszont, mint arra Schilling is utal ironikusan levelében – tényleg nem ártana legalább nagyobb nyomást gyakorolni a kuratórium szakmai tagjaira, hogy még csak véletlenül se fordulhasson elő, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe nem illő arra érdemes alkotó ember bármilyen díjban részesülhessen. Végül is biztosan sokan vannak a NER-ben olyanok, akik bármikor bármit elfogadnak.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.