Schilling Árpád nem kéri postán az Emmi Szép Ernő-díját: tartsák csak meg!

  • narancs.hu
  • 2016. február 24.

Villámnarancs

Schilling Árpádnak postán akarta kiküldeni az Emmi a szeptemberben kapott díj oklevelét. Semmi ünnepélyeskedés, csak a „lényeg”. Nincs gesztus, csak paródia. Schilling levelet írt.

Schilling Árpád megint közelebbi viszonyba került az Emmivel, noha a minisztérium  mindent megtett, hogy a rendező semmilyen módon ne kerüljön kapcsolatba vele. Az állami támogatásért már jó ideje nem pályázó Schilling majdnem postán kapott meg egy szeptemberben neki ítélt díjat.

false

Schilling Árpád 2015 szeptemberében Nádas Péter és Csukás István mellett Szép Ernő Jutalomban részesült. A szakmai kuratórium indoklása szerint „égető társadalmi kérdéseket felvető színpadi szövegeiért”. A díj átadására szokás szerint szeptember 21-én, a Magyar Dráma Napján, Az ember tragédiájának ősbemutatójára emlékezve kerül sor, ám idén ez az alkalom egyik díjazottnak sem felelt meg. Nádas és Csukás egy hónapon belül átvették díjaikat az Emmi által rendezett – Schilling szerint – visszafogottan ünnepélyes keretek között. Nádas Péter történetesen aznap egy a díj átadásával egybekötött alternatív olvasópróbán a Pesti Színházban, Csukás István meg valamivel később. De Schilling nem bizonyult elég fontosnak ahhoz, hogy számára is hasonló szerény díjátadót kerekítsenek.

A jutalom anyagi részét Schilling felajánlotta az L. Ritók Nóra által jegyzett Igazgyöngy Alapítvány javára, a díjazott kérése pár hónap és némi felesleges papírmunka során karácsonyra teljesült is, viszont Schilling sem díjat, sem oklevelet, de még egy papírfecnit sem kapott.

És csak mert kíváncsi volt, Schilling utána járt, mi történt a Szép Ernő Jutalom rá eső részével – mint kiderült: banális hiba csúszott a gépezetbe. A minisztérium egyik munkatársa elismerte, hogy hiba történt, elnézést kért, és azzal indokolta a „csúszást”, hogy a díj körüli teendőkkel megbízott alkalmazott már nem dolgozik az Emminél, ezért feledkeztek meg a rendezőről. Végül készségesen felajánlotta, hogy kiküldi postán az oklevelet. Postán. Pedig készíthetett volna egy fotót is az oklevélről, és mehetett volna e-mailen is. Végül is mindegy.

„Úgy gondolom, hogy akkor felelek meg az általam nagyra becsült kitüntetés szellemének, ha a fent idézett ajánlásban foglaltaknak megfelelően járok el: felszínre hozok egy égető társadalmi kérdést. Az égető társadalmi kérdés esetemben az, hogy átvegyem-e postán az oklevelet, vagy sem? Ha átveszem, akkor a tradícióknak megfelelően járok el, és azt mondom: ennyi belefér, a lényeg, hogy kezemben az oklevél. Ha nem veszem át, akkor sokak szemében csak fölösleges problémát kreálok, hiszen elnézést kért az ügyintéző, mi kell még.

Én azért döntök úgy, hogy nem veszem át Önöktől se postán, se sehogy azt az oklevelet, mert nincs rá szükségem. Nekem nem kell az oklevél. Se a pénz, se a papír. Miért? Mert úgy gondolom, hogy az Emmi ezt az ügyet az első perctől kezdve nem vette komolyan” – írja Schilling Árpád az Emminek címzett nyílt levelében.

Lassan minden napra jut valami kabaréba illő. Ahogy Schilling is írja: a szakmailag értékelhetetlen eljárás alapállása is hibás volt már, mert a gesztus nem volt őszinte, így önmaga paródiájává vált. És íme az eredmény. Legközelebb viszont, mint arra Schilling is utal ironikusan levelében – tényleg nem ártana legalább nagyobb nyomást gyakorolni a kuratórium szakmai tagjaira, hogy még csak véletlenül se fordulhasson elő, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe nem illő arra érdemes alkotó ember bármilyen díjban részesülhessen. Végül is biztosan sokan vannak a NER-ben olyanok, akik bármikor bármit elfogadnak.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.