Schmitt Pál megint jól megrázta az olimpiai hülyeségfát

  • narancs.hu
  • 2016.03.29 15:40

Villámnarancs

Elnök úr olyan bravúros okfejtéssel állt elő az olimpiai népszavazásról, hogy megérdemelne egy díszdoktori címet.

„Az emberek akarata ellen nem lehet olimpiát rendezni, erős társadalmi támogatásra van szükség” – jelentette ki ma reggel a Digisport riporterének Schmitt Pál, aki most éppen az Olimpiai Védnökök Testületének elnökeként nyilvánult meg.

A beszélgetésből kiderült az is, hogy ő személy szerint egy fillért nem kap ezért, sőt azért sem, amiért egyébként kapnia kéne… Tényleg, már csak az hiányzott, hogy benyesse, hajlandó lenne fizetni is azért, hogy eljátszhassa az magyar olimpia főlobbistáját.

És ha már pénz, Schmitt elmondta

azt is – ő már csak tudja –, hogy a „magyar gazdaság most is meg az elkövetkező tíz évben is olyan állapotban lesz, hogy ezen nem múlhat semmi”. Ám ez is mellékszál az idézett kijelentéshez képest, hogy ugyebár az emberek akarata ellenére nem lehet olimpiát rendezni. Bizony, bizony, mert ugye csak vannak itt mindenféle vészmadarak is, akik úgy gondolják, hogy mielőtt belevágnánk az ezermilliárdokban mérhető kalandba, nem ártana egy népszavazás.

Schmitt szerint ennél rosszabb már nem is történhetne

„A népszavazás nemtelen támadásoknak tenné ki az olimpiát – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy el lehet erre is költeni 3-4 milliárdot, azonban szerinte azért sincs ennek az egésznek értelme, mert „akik nem akarják, igazából azok is akarják”.

Schmitt az egészben csak az ellenzék ármánykodását látja a kormány ellen, szerinte népszavazás esetén „egy hangos kisebbség” azzal jönne, hogy hányan belebuktak a rendezésbe, és hogy mi minden másra lehet költeni azt a tengernyi pénzt... És tényleg! Valóban, micsoda nemtelenség is volna, hogy egyesek mindenféle hülye adatokkal belerondítanának az elnök úr kis játszóházába, amiben láthatóan egész jól elvan most már egy ideje.

Ráadásul itt senki nem emlékezteti arra a két évvel ezelőtti ígéretére sem, mely szerint a doktori cím megszerzése helyett angolul ír egy könyvet a fenntartható fejlődésről.

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.