Schmitt Pál megint jól megrázta az olimpiai hülyeségfát

  • narancs.hu
  • 2016. március 29.

Villámnarancs

Elnök úr olyan bravúros okfejtéssel állt elő az olimpiai népszavazásról, hogy megérdemelne egy díszdoktori címet.

„Az emberek akarata ellen nem lehet olimpiát rendezni, erős társadalmi támogatásra van szükség” – jelentette ki ma reggel a Digisport riporterének Schmitt Pál, aki most éppen az Olimpiai Védnökök Testületének elnökeként nyilvánult meg.

A beszélgetésből kiderült az is, hogy ő személy szerint egy fillért nem kap ezért, sőt azért sem, amiért egyébként kapnia kéne… Tényleg, már csak az hiányzott, hogy benyesse, hajlandó lenne fizetni is azért, hogy eljátszhassa az magyar olimpia főlobbistáját.

És ha már pénz, Schmitt elmondta

azt is – ő már csak tudja –, hogy a „magyar gazdaság most is meg az elkövetkező tíz évben is olyan állapotban lesz, hogy ezen nem múlhat semmi”. Ám ez is mellékszál az idézett kijelentéshez képest, hogy ugyebár az emberek akarata ellenére nem lehet olimpiát rendezni. Bizony, bizony, mert ugye csak vannak itt mindenféle vészmadarak is, akik úgy gondolják, hogy mielőtt belevágnánk az ezermilliárdokban mérhető kalandba, nem ártana egy népszavazás.

Schmitt szerint ennél rosszabb már nem is történhetne

„A népszavazás nemtelen támadásoknak tenné ki az olimpiát – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy el lehet erre is költeni 3-4 milliárdot, azonban szerinte azért sincs ennek az egésznek értelme, mert „akik nem akarják, igazából azok is akarják”.

Schmitt az egészben csak az ellenzék ármánykodását látja a kormány ellen, szerinte népszavazás esetén „egy hangos kisebbség” azzal jönne, hogy hányan belebuktak a rendezésbe, és hogy mi minden másra lehet költeni azt a tengernyi pénzt... És tényleg! Valóban, micsoda nemtelenség is volna, hogy egyesek mindenféle hülye adatokkal belerondítanának az elnök úr kis játszóházába, amiben láthatóan egész jól elvan most már egy ideje.

Ráadásul itt senki nem emlékezteti arra a két évvel ezelőtti ígéretére sem, mely szerint a doktori cím megszerzése helyett angolul ír egy könyvet a fenntartható fejlődésről.

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.