Sosem találnák ki, mi baja van Gajdics Ottónak a Kétfarkú-plakátokkal!

  • narancs.hu
  • 2015. július 19.

Villámnarancs

Egykori kedvencünk rövid helyezkedés után visszatért végre a szórakoztatóiparba. A publikum egyelőre szűkebb, de a lehetőségek kecsegtetőek – az ősz bárd pedig hozza a formáját.
Ottó

Ottó

Fotó: MTI

Akkor hallottunk utoljára Gajdics Ottóról, amikor elhagyta Simicska birodalmát. A Lánchíd rádió egykori főszerkesztője, a Hír Tv megmondó embere azóta nem nagyon mondott igazán emlékezeteset (mondjuk ehhez méltót). Nem tudni, hogy a jutalomfalatok ülték-e meg a gyomrát, vagy egyszerűen csak csendben figyelte az eseményeket… Most azonban vége a hallgatásnak. Gajdics a Napi Gazdaságban (nem is a Magyar Nemzetben) méltatlankodik. No de mit gondolnak, mi verte ki a biztosítékot az igyekvő nyaloncnál? Sosem találnák ki!

Gajdicsnak az a baja, hogy a Kétfarkú Kutya Párt plakátjai nem elég viccesek. „Egy viccpárttól azért többet vártunk volna. Nem akartunk persze harsányan hahotázni, gurgulázva röhögni. De legalább tudna előbújni egy halvány félmosoly szájunk szegletében a rendkívül sikeres közadakozásból – több mint hétezer ember 33 millió forintot dobott össze! – elkészült ’ellenplakátok’ láttán! (…) Az ilyen színvonalú poénokért engem kizavarnának a gyerekeim a szobából” – írja, és milyen jó is lenne, ha ezután egymást követnék a cikkben Gajdics sziporkái, olyanok, amin a gyerekek is remekül szórakoznának.

Ám e helyett a szerző arra hívja fel Kutyáék figyelmét, hogy az újabb plakátkampány során meg se próbáljanak viccelődni. Ez igen, ez már a régi hang! „A kormány üzeneteit két-, két és fél millió ember evidenciának tartja. Őket eleve nehéz lesz megnevettetni azzal, hogy Kétfarkúék megpróbálják még oly ironikusan is eltagadni a mindennapi tapasztalataikat. A társadalomnak ez a nem elhanyagolható része még a magas színvonalú humort sem díjazná, ha annak semmi más célja nincs, mint az ’Orbán-rezsim’ eltiprása. Az ötletgazdák figyelmét viszont felhívnám arra is, hogy saját rossz közérzetük hirdetése nem veszi el mások jókedvét, bármekkora felületen teszik is” – írja, hogy a végén vaslogikával levonja a következtetést: „Ha a kormány plakátjai feleslegesek, hatástalanok vagy egyenesen károsak, gyűlöletkeltők, ahogyan ezt ellenzéki oldalon állítják, akkor miért gondolják ennek ellenkezőjét az ellenplakátokról?”

Reméljük, legközelebb Gajdics Ottó veszi a bátorságot, és a humorbonbonjaiból is közkinccsé tesz néhányat a Napi Gazdaság hasábjain… Mert az úgy semmiképp sem stimmel, hogy miközben két-, két és fél millió ember jókedvéért aggódunk a Kétfarkú-plakátok miatt, egyúttal szórakozni is szeretnénk azokon.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.