A kokárdás haknit Gulyás Gergely Békés megyében tolta, a szabadkígyósi Wenckheim-kastélyban, ahol a községi és a megyei önkormányzat már ma le is zavarta a március 15-i emlékműsort – minden bizonnyal a hosszú hétvégét szem előtt tartva.
S ahogy azt már az ilyen ünnepi beszédeknél megszokhattunk, Gulyás is megfutotta a szokásos történelmi köröket, majd rögtön 2016-ban kötött ki, s azt mondta, hogy „a márciusi ifjak és a szabadságharc hősei azért adták életüket, hogy Magyarország szabadon dönthessen saját sorsáról, a jelenkornak pedig feladata megőrizni az emléküket”. Nos, ezt elég nehéz lenne másnak hallani, mint diszkrét migránsozásnak.
Pláne úgy, hogy ezt is hozzátette: „Napjainkban a kiszolgáltatottság, a függőség más természetű, mint 168 éve volt; a modern korban a gazdasági összefonódások miatt akár egy másik földrész nehézségeit, polgárháborúinak következményeit bármelyik nép megérezheti a saját bőrén.”
Gulyástól persze nem várható, hogy Németh Szilárd babérjaira törjön, így hát beszédéből inkább azt a bölcsnek szánt idézetet emelnénk ki, amely így hangzik: „Az, hogy ma Magyarország szabad és független, az a nemzet forradalmainkkal kivívott és vérrel megszentelt eredménye.”
Hogy értsük ezt? Máshogy nem nagyon lehet, csak így: Petőfi, Kossuth álma nem volt más, mint a nemzeti együttműködés rendszere.
