Tamás Gáspár Miklós elengedte a füle mellett Orbán kávémeghívását

Ha TGM megszólal, akkor mindig hallunk valami érdekeset. Most Orbán Viktorról mondott nagyon szépeket, de a távolságot is igyekezett tartani. Döntsék el, milyen sikerrel.

Tamás Gáspár Miklós – lapunk szeretett alkalmi szerzője és vissza-visszatérő interjúalanya – ezúttal a Magyar Nemzetben tűnt fel. Lendületes interjújában fáradhatatlanul ostorozta a tőkés világrendet, amit – ha szívünkre tesszük a kezünket – el is vártunk tőle. Nagyon érdekes dolgokat mondott a menekültválságról, például ezt is: „Mi ma valójában versenyzünk Afrikával és a Közel-Kelettel, hogy melyikünk vándorolhat be a leggazdagabbak közé. Migrációs verseny folyik a szemünk láttára. De ki nyer majd? A kelet-európai országok el akarják kerülni, hogy a vetélytársaik közelebb jussanak a centrumhoz, Nyugat-Európa pedig szelektál. Mi is ki akarunk vándorolni, és nem akarjuk, hogy mások megelőzzenek vagy elvegyék a helyünket” – mondhatjuk szédítő kilátások, nemde? Ez volt a legérdekesebb, de a legpikánsabb kétségkívül az, amikor Orbán Viktor feldobott kávéja kapcsán fejtette ki nézeteit.

 

Fotó: Sióréti Gábor

Fő a jó modor

Magyar Nemzet: Említette Orbán Viktort. Az utóbbi években többször is váltottak „levelet” a sajtón keresztül, s mintha létezne önök közt valamilyen kölcsönös, máig meglévő szimpátia. Sőt, ha jól tudjuk, a miniszterelnök korábbi kávémeghívása is él még…

TGM: Utóbbira inkább udvariasan nem reagáltam: ha nemet mondok, az rossz modorra vall, ha megyek, annak semmi értelme. Nem tartjuk egymást hülyének – ez azért nem nagy dolog, mindenki tudja, hogy a miniszterelnök okos és tehetséges ember a maga nemében, de hogy mit csinál, azt nagyon jól látom, és kíméletlenül megírom, ahhoz nem kell beszélgetnünk. Arról meg nem fogok neki panaszkodni, hogy rezsimje jóvoltából milyen körülmények között vagyok kénytelen élni – elvégre nem én vagyok az egyetlen. Tömören: a kudarcos rendszerváltás egyik tarthatatlan liberális értelmezéséből – „nálunk nincs polgárság!” – Orbán azt a szintén tarthatatlan következtetést vonta le, hogy erőnek erejével, sok-sok közpénzzel és sok-sok sovén dumával kell összeragasztani a „nemzeti középosztályt”, ami a durva erkölcstelenség és a magyar állam szétrohasztása mellett is Don Quijote-i, fantaszta vállalkozás.

Nos, szerintünk példamutatóan jó modorú volt az ősz filozófus.