A Magyar Idők megint nagyot gurított! Csudálatos című dolgozatuk szerzője, Botond Bálint szociológus nem kevesebbet vár el eszmetársaitól, mint azt, hogy térjenek végre észre: „a magyar nem liberális értelmiségnek is az lenne a dolga, hogy a normalitás szempontjából küzdjön a fundamentalista liberális szélsőség ellen.”
A küzdés maga
Most ne menjünk bele abba, hogy mégis mit jelent az, hogy a „normalitás szempontjából”, legyen elég csak a „küzdelem”, hogy miért is kell küzdeni a fundamentalista liberális szélsőség ellen? Ne aggódjunk, Botond jó hosszan sorolja az okokat. Íme néhány, a teljesség igénye nélkül:
– teljesen abszurd „tudományterületeket” hozott létre, sulykolt fogalmai nem kapcsolódnak a valósághoz, hatalmas médiatámogatása teljesen alternatív valóságot hozott létre…
– aki akár csak részkérdésekben is felszólal ellene, az olyan rágalomkampánnyal és egzisztenciális ellehetetlenítéssel néz szembe, amely csak az ötvenes évek őrjöngéseihez vagy a kínai kulturális forradalom elmebajához hasonlítható…
– ideológiai és fogalmi monopóliumot tudtak kialakítani, minden vitát – legyen az ellenfelük akár az értelmiség, akár a társadalom (vigyázat, liberális fogalom!) normális többsége – csak az általuk meghatározott fogalmi keretek és „etikai” dimenziók között tudnak lefolytatni…
– elpusztítottak minden olyan filozófiai irányzatot, politikai áramlatot, tudományterületi fogalomrendszert, amely értelmesen és relevánsan volt képes megragadni a társadalmi és politikai valóságot.
S szól a tükör
Mi tagadás, valóban ismerősek ezek a dolgok. De honnan is?
