Törölték az operaházi Ákos-premiert, Ókovács bocsánatot kért

  • narancs.hu
  • 2016. március 6.

Villámnarancs

„Túl korán élesedett a honlapon.”

Reggeli posztunkban még azon hüledeztünk, hogy október 23-án Ákos művének az ősbemutatója lesz a Magyar Állami Operaházban, ám délutánra Ókovács Szilveszter azzal állt elő, hogy nem úgy van az!

A Népszabadságnak nyilatkozó operaigazgató azt mondta: „néhány régi Ákos-számot szeretnének használni a kamaradrámához, de erről még nincs se szerződés, se engedély. A hír véletlenül és túl korán került ki az Operaház honlapjára.”

Szerinte szó sem volt arról, hogy az előadás Ákos műve lenne. Ókovács a Népszabadságnak elmondta azt is, hogy a popzenész nem új zenét ír az előadáshoz, hanem néhány régi dalát, például az 1956 címűt használnák. Már beszéltek róla Ákossal, de engedélyük még nincs, ahogy szerződésük sincs.

A főigazgató szerint néhány más adattal együtt – a több ezer közül – túl korán élesedett a honlapon, mindegyiket inaktiválják majd. A malőr miatt a főigazgató már elnézést kért Kovács Ákostól.

De miért csak tőle?

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.