Törvényt faragtak az oroszok Orbán beszólásából

  • narancs.hu
  • 2016. január 15.

Villámnarancs

Jövő héten szavaznak Oroszországban egy javaslatról, mely szerint a „nem hagyományos szexuális kapcsolatok nyilvános kifejezése, az egyén eltorzult szexuális preferenciáinak demonstrálása” büntethető lesz.

A 444.hu cikke szerint „alapból pénzbüntetés jár majd, de ha az eset iskolák, vagy más helyek közelében történik, ahol gyerekek vannak, 15 nap fogda is járhat mellé”. A törvény egyik benyújtója, a kommunista Ivan Nikicsuk szerint a csók és a nyilvános kézfogás is büntethető lenne.

A cikk idézi is a Nikicsukot, aki ezt mondta: „A törvény nem tiltaná meg nekik AZT. De azt meg kell állítanunk, hogy kitegyék a kirakatba a démoni vágyaikat, amiket a nyugat kényszerít ránk. Elnézést, ez itt Ororszország, nekünk vannak hagyományaink. A csókolózó szakállas férfiaktól mindenkinek hányingere lesz."

Milyen jó, hogy nálunk nem kell ettől tartani. Amikor májusban, a homofóbia elleni világnapon megkérdezték a magyar miniszterelnöktől, mit üzen a homofóboknak, Orbán azt mondta, hogy hálás a magyarországi homoszexuálisok közösségének, mert nem azt a provokatív viselkedést folytatják, amit nyugati országokban látni, és ami pont az ellenkező hatást váltja ki, mint amit szeretnének.

Hát igen, kedves orosz buzik! Jobban teszitek, ha példát vesztek magyarokról. Ti pedig, kedves magyar buzik! Viselkedjetek továbbra is rendesen, nehogy megharagudjon rátok a miniszterelnök úr, és jogos felháborodásában véletlenül az oroszokról vegyen példát.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.