Számmisztika és tömegközlekedés

Villamos, szék

A november 7-i avatónak ugyan lőttek, a karácsonyi ünnepélyes átadás pedig azokban időkben pedig szóba se jöhetett, így került a képbe a generalisszimusz közelgő születésnapja. Az emlékezés ötlete állítólag az egyik első kiképzett trolivezető nő, Tiffinger Emma fejéből pattant ki, ami persze valószínűleg annyira volt magánkezdeményezés, mint manapság egy-egy önálló képviselői indítvány.

Az első pesti trolibusz 1949. december 21-én indult, és amint köztudott, azért kapta a 70-es számot, hogy Sztálin születésnapjára emlékezzenek. Azt viszont kevesebben tudják, hogy az ünnepi számozás egyáltalán nem volt előre megtervezett mutatvány, eredetileg ugyanis november 7-én kellett volna forgalomba állnia annak a huszonöt MTB 82-es típusú, orosz járműnek, ami a hivatalos közlemény szerint a baráti Szovjetunió ajándékaként érkezett.

Noha a trolik java addigra – egészen pontosan október 26-án – már Budapesten volt, ám a felsővezeték kiépítése nehézkesen haladt és az újdonsült  járművezetői állománynak is időre volt szüksége, hogy ne az átadás napján lásson először az életében trolibuszt. Ráadásul átvételkor derült ki az is, hogy az orosz trolik áramszedője nem passzol a budapesti felsővezetékhez, így azokat utolsó pillanatban tudták csak lecserélni aranyárban mért svájci alkatrészekre.

A november 7-i avatónak ugyan lőttek, a karácsonyi ünnepélyes átadás pedig azokban időkben pedig szóba se jöhetett, így került a képbe a generalisszimusz közelgő születésnapja. Az emlékezés ötlete állítólag az egyik első kiképzett trolivezető nő, Tiffinger Emma fejéből pattant ki, ami persze valószínűleg annyira volt magánkezdeményezés, mint manapság egy-egy önálló képviselői indítvány.

A közlekedési számmisztika azonban egy évvel később folytatódott, amikor 1950-ban, immár valóban november 7-én átadták a Sztálin (vagyis az Árpád) hidat. A hídon közlekedő új villamos a 33-as számot kapta – az 1917-es proletárforradalom évfordulójára emlékezve. Nem sokkal később az Újpesten meginduló új villamosjárat számozása is az emlékmű-állítás jegyében telt, bár ez már erőltetett volt, hogy legfeljebb az ismeretlen – és valószínűleg igen befolyásos – ötletgazda vette komolyan. A járat ugyanis azért kapta a 10-es számot, mert Újpestet 1945. január 10-én szabadították fel a szovjet csapatok.

Visszatérve a sztálini 70-esre: a rendszerváltás idején szóba került, hogy a járatot átszámozzák, ám a BKV praktikus okokból – táblacsere+utastájékoztatás=sok pénz – nem foglalkozott komolyan a témával, a 70-es tehát maradhatott a trolik homlokán. Az idei fővárosi utcanév változtatási dömping után azonban nem vennék rá mérget, hogy az idők végezetéig is ezt a számot fogja viselni az első pesti trolibusz.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."