Számmisztika és tömegközlekedés

Villamos, szék

A november 7-i avatónak ugyan lőttek, a karácsonyi ünnepélyes átadás pedig azokban időkben pedig szóba se jöhetett, így került a képbe a generalisszimusz közelgő születésnapja. Az emlékezés ötlete állítólag az egyik első kiképzett trolivezető nő, Tiffinger Emma fejéből pattant ki, ami persze valószínűleg annyira volt magánkezdeményezés, mint manapság egy-egy önálló képviselői indítvány.

Az első pesti trolibusz 1949. december 21-én indult, és amint köztudott, azért kapta a 70-es számot, hogy Sztálin születésnapjára emlékezzenek. Azt viszont kevesebben tudják, hogy az ünnepi számozás egyáltalán nem volt előre megtervezett mutatvány, eredetileg ugyanis november 7-én kellett volna forgalomba állnia annak a huszonöt MTB 82-es típusú, orosz járműnek, ami a hivatalos közlemény szerint a baráti Szovjetunió ajándékaként érkezett.

Noha a trolik java addigra – egészen pontosan október 26-án – már Budapesten volt, ám a felsővezeték kiépítése nehézkesen haladt és az újdonsült  járművezetői állománynak is időre volt szüksége, hogy ne az átadás napján lásson először az életében trolibuszt. Ráadásul átvételkor derült ki az is, hogy az orosz trolik áramszedője nem passzol a budapesti felsővezetékhez, így azokat utolsó pillanatban tudták csak lecserélni aranyárban mért svájci alkatrészekre.

A november 7-i avatónak ugyan lőttek, a karácsonyi ünnepélyes átadás pedig azokban időkben pedig szóba se jöhetett, így került a képbe a generalisszimusz közelgő születésnapja. Az emlékezés ötlete állítólag az egyik első kiképzett trolivezető nő, Tiffinger Emma fejéből pattant ki, ami persze valószínűleg annyira volt magánkezdeményezés, mint manapság egy-egy önálló képviselői indítvány.

A közlekedési számmisztika azonban egy évvel később folytatódott, amikor 1950-ban, immár valóban november 7-én átadták a Sztálin (vagyis az Árpád) hidat. A hídon közlekedő új villamos a 33-as számot kapta – az 1917-es proletárforradalom évfordulójára emlékezve. Nem sokkal később az Újpesten meginduló új villamosjárat számozása is az emlékmű-állítás jegyében telt, bár ez már erőltetett volt, hogy legfeljebb az ismeretlen – és valószínűleg igen befolyásos – ötletgazda vette komolyan. A járat ugyanis azért kapta a 10-es számot, mert Újpestet 1945. január 10-én szabadították fel a szovjet csapatok.

Visszatérve a sztálini 70-esre: a rendszerváltás idején szóba került, hogy a járatot átszámozzák, ám a BKV praktikus okokból – táblacsere+utastájékoztatás=sok pénz – nem foglalkozott komolyan a témával, a 70-es tehát maradhatott a trolik homlokán. Az idei fővárosi utcanév változtatási dömping után azonban nem vennék rá mérget, hogy az idők végezetéig is ezt a számot fogja viselni az első pesti trolibusz.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.