Láttunk már hasonlót, 2008-ban jelent meg a 303 magyar lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című kötet, de mivel azóta eltelt 17 év, ráadásul titokzatos okokból újra nagyon divatos lett hazai zenét hallgatni, még hiánypótlónak is nevezhető a válogatás.
A szerkesztők javára írható, hogy a száz lemezt nem rangsorolták, így szép lassan végigevezhetünk a magyar könnyűzene alakulásának évtizedein 1968-tól 2023-ig, amikor Azahriah, Pogány Induló és Baba Aziz alkottak olyat, hogy azt többen is feltették a maguk „minden idők” listájára. Izgalmas, hogy a magyar popzene legsötétebb időszakaiban tulajdonképpen az underground hiphop „őrizte a lángot”, és érezhetően nagy nyomot hagyott a szép emlékű MR2 Petőfi és az általa közönséget kapó magyar alter sokadik hulláma.
De megkapja a maga elismerését több olyan, a megjelenéskor elég ellentmondásos produkció is, mint Ganxsta Zolee és a Kartel, vagy a Rapülők. Jó hír, hogy végre méltó helyükre kerültek a magyar keményzene olyan állócsillagai, mint a Tormentor vagy a Leukémia, az viszont elképesztő, hogy Víg Mihálynak nem jutott hely. Szép gesztus, hogy a könyvben megemlékeznek saját listájának közzétételével, az idén januárban elhunyt zenész-újságíró Hó Mártonról, akinek cikkeit a Magyar Narancsban is olvashatták.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
