E versből kiderül, hogy medvéink az idén is felkészültek a télre, hiszen megfogadták a falon képmásként lógó Descartes tézisét („Cogito, ergo sum”). Az ezt követő négy ciklusból aztán az is látszik, hogy Kovács András Ferenc Jégvilágában például „egy jéghegyen három medve / csúszkál félig megdermedve”, Kányádi Sándor Madáretetője pedig arra emlékeztet, hogy az emberek „télen se voltak embertelenek”. A kötet kortárs, élő vagy nemrég elhunyt szerzők rövid, gyermekeknek szánt téli/ünnepi/karácsonyi verseiből válogat, a legtöbbet KAF-tól és Szabó T. Annától. A versek világa nem teljesen egységes: Lackfi János Kicsomagolós című verse például alig mutatja meg, mennyire jópofa és kellemes olvasmány a Bögre család kötete. Ám az érzékelhető aránytalanságok nem rendítik meg a kötet egészének minőségét, hiszen többek között Nemes Nagy Ágnes, Kukorelly Endre vagy Tóth Krisztina és Weöres Sándor versei és mondókái a magas igényű koncepciót hitelesítik. És a hazai meséskönyvek egyik legavatottabb illusztrátora, Molnár Jacqueline megint olyan bámulatos módon – aranyos, nosztalgiát keltő figurákkal, élénk színekkel, játékosan – keltette életre a versbe zárt hófödte világokat, hogy mindannyian várni kezdjük az ünnepeket, a havazást.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
