Visszhang: könyv

A madarak tapsolnak, amikor felszállnak

  • - dck -
  • 2022. július 27.

Visszhang

E könyvobjekt, noha egy azonos című kiállításból „táplálkozik”, nem katalógus, s bár a fogalom határai elég tágak, nem is igazán művészkönyv.

Ráadásul a „szerzőkön” (Fusz Mátyás, Kristóf Krisztián, Zalavár András) kívül még majd harminc művész (illetve művészpalánta és családtag) gondolatai/rajzai is szerepelnek benne. Az alkotók által Szemlélődési példagyűjteménynek nevezett, az indexben található, közel száz témát érintő, mégis barátságosan kis formátumú archívumnak a gondos megszerkesztettség ellenére sincs kitüntetett olvasási iránya, bárhol fel­üthetjük.

Azok a lefényképezhetetlen belső vagy külső jelenségek állnak az album fókuszában, amelyeket csak akkor vehetünk észre, ha megengedjük magunknak, hogy szinte gyermekien rezonáljunk az élet egyébként szinte észrevehetetlen jelenségeire. Egy pocsolyára, vízcseppekre a vonatablakon, a minket követő, majd elhagyó árnyékokra, a retinánkon feltűnő, majd továbbsikló „amőbákra”.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.