A madarak tapsolnak, amikor felszállnak

E könyvobjekt, noha egy azonos című kiállításból „táplálkozik”, nem katalógus, s bár a fogalom határai elég tágak, nem is igazán művészkönyv.

Ráadásul a „szerzőkön” (Fusz Mátyás, Kristóf Krisztián, Zalavár András) kívül még majd harminc művész (illetve művészpalánta és családtag) gondolatai/rajzai is szerepelnek benne. Az alkotók által Szemlélődési példagyűjteménynek nevezett, az indexben található, közel száz témát érintő, mégis barátságosan kis formátumú archívumnak a gondos megszerkesztettség ellenére sincs kitüntetett olvasási iránya, bárhol fel­üthetjük.

Azok a lefényképezhetetlen belső vagy külső jelenségek állnak az album fókuszában, amelyeket csak akkor vehetünk észre, ha megengedjük magunknak, hogy szinte gyermekien rezonáljunk az élet egyébként szinte észrevehetetlen jelenségeire. Egy pocsolyára, vízcseppekre a vonatablakon, a minket követő, majd elhagyó árnyékokra, a retinánkon feltűnő, majd továbbsikló „amőbákra”.