Meglehet, a bűnelkövetés is transzgenerációs trauma. Számtalan német film (meg irodalmi, színházi stb. alkotás) próbált és próbál szembenézni a hitlerista múlttal, a soával. Nem mindegyik remekmű, de még a legkevésbé színvonalas próbálkozásból is árad a jelenidejűség, annak tudása és tudatása, hogy nem a lezárt régmúltról van szó.
Ez a komoly és felelősségteljes film is ebbe a sorba illeszkedik. A II. világháború végóráiban a kiürített flossenbürgi koncentrációs tábor foglyainak polgári lakosság által is segített lemészárlása után az erdőben titokban elásott holttesteket 1999-ben fedezték fel.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
