Hét éve tartó közös munkájuk gyümölcse a hetedik album, amelyen két, 1786-ban írt mű, egy c-moll és egy C-dúr koncert hallható. Már a versenyműveket felvezető Figaro házassága-nyitány jelzi az együttes erényeit: az impulzívan, érzékien muzsikáló vonóskart és a virtuóz fúvósokat. Bavouzet interpretációja sosem erőltetett vagy felszínes, s ha a játékából hiányzik is a rögtönzött hév, az áttetsző, tiszta szövet, a tökéletesre dolgozott legatók, a lassú tételek cantabile előadott ívei ámulatba ejtenek. A c-moll zongoraverseny (K. 491) első tételében Takács-Nagy Gábor a rá jellemző vehemenciával hajszolja zenészeit, a variációs zárótételben pedig néhány okos tempóbeli változtatással él.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
