Hét éve tartó közös munkájuk gyümölcse a hetedik album, amelyen két, 1786-ban írt mű, egy c-moll és egy C-dúr koncert hallható. Már a versenyműveket felvezető Figaro házassága-nyitány jelzi az együttes erényeit: az impulzívan, érzékien muzsikáló vonóskart és a virtuóz fúvósokat. Bavouzet interpretációja sosem erőltetett vagy felszínes, s ha a játékából hiányzik is a rögtönzött hév, az áttetsző, tiszta szövet, a tökéletesre dolgozott legatók, a lassú tételek cantabile előadott ívei ámulatba ejtenek. A c-moll zongoraverseny (K. 491) első tételében Takács-Nagy Gábor a rá jellemző vehemenciával hajszolja zenészeit, a variációs zárótételben pedig néhány okos tempóbeli változtatással él.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
