Visszhang: lemez

Jean-Efflam Bavouzet

Mozart: Piano Concertos, Nos. 24 & 25

Visszhang

Jean-Efflam Bavouzet és a Manchester Cameratát igazgató Takács-Nagy Gábor úgy tervezi, hogy mind a 27 Mozart-zongoraversenyt lemezre veszi az esős város ragyogó akusztikájú koncerttermében, a Stoller Hallban.

Hét éve tartó közös munkájuk gyümölcse a hetedik album, amelyen két, 1786-ban írt mű, egy c-moll és egy C-dúr koncert hallható. Már a versenyműveket felvezető Figaro házassága-nyitány jelzi az együttes erényeit: az impulzívan, érzékien muzsikáló vonóskart és a virtuóz fúvósokat. Bavouzet interpretációja sosem erőltetett vagy felszínes, s ha a játékából hiányzik is a rögtönzött hév, az áttetsző, tiszta szövet, a tökéletesre dolgozott legatók, a lassú tételek cantabile előadott ívei ámulatba ejtenek. A c-moll zongoraverseny (K. 491) első tételében Takács-Nagy Gábor a rá jellemző vehemenciával hajszolja zenészeit, a variációs zárótételben pedig néhány okos tempóbeli változtatással él.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.