A falról hullik a vakolat, a tetőn egyre több a lyuk, ráadásul a település menő és gátlástalan vállalkozója, János bácsi turistaközpontot szeretne csinálni a házból és a kertjéből. A tanárok és a diákok utolsó reménye a karácsonyi műsor, ahol támogatókat szerezhetnek a falusi iskola felújításához. Mindenki szorgalmasan gyakorol az előadásra, kivéve Miksa, aki sehogyan sem találja helyét a többi gyerek között. Egy rosszul sikerült próba alkalmával ki is mondja: „Nem is baj, ha elromlik a karácsonyi műsor, és bezárják az iskolát!” A negyedikes fiú legszívesebben láthatatlanná válna, arról azonban álmodni sem mert, hogy kívánságát egy nap tényleg valóra váltja Keksz, az iskolaigazgató törpenyula. Végre senki nem piszkálja, tanórák helyett nyugodtan sétálgathat az udvaron, idővel viszont a láthatatlanság hátrányaival is szembesülnie kell. Amikor ugyanis Miksa megtudja, hogy János bácsi a diákok megvesztegetésétől sem riad vissza, senkitől nem tud segítséget kérni. Egyedül kell megmentenie az karácsonyi műsort és az iskolát.
A szöveg könnyen olvasható, szép képekkel, jól felépített dialógusokkal és gazdag szókinccsel dolgozik, a történet pedig valós dilemmákat vázol. Vajon ellent lehet-e mondani a befolyásos János bácsinak, aki látszólag jót akar a falunak és a gyerekeknek? Meg lehet-e győzni másokat, hogy rombolás helyett inkább építsenek? Miben lehet bízni egyáltalán?
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
