Visszhang: kiállítás/színház

Textúra 2025

Visszhang

Tizedik alkalommal rendezték meg az összművészeti produkciót, ahol a kiválasztott műalkotásokhoz egy-egy szöveg készül, amelyet monodrámaként tárnak elénk.

A jubileumot egy válogatásprodukcióval ünnepelték meg. A forgatókönyv az elmúlt években megszokott volt: a reneszánsz csarnokbeli nyitóperformance után, ki-ki a saját kalauzát követve indult a tízállomásos túrára. A kortárs táncot már a tavalyi rendező, Éry Franciska is beépítette a produkcióba, e műfaj az idén még nagyobb szerepet kapott. A táncosok nem csupán a műsorszámok „kiegészítői”, de egy szólót is láthatunk a Román csarnokban, Szécsi Noémi szövegéhez kapcsolódva (koreográfus: Bodor Johanna). A gyermekét elvesztő nő tragédiája így kétszer is gyomron üt.

A színészek (Szász Júliától Hegedűs D. Gézáig), mintha a képekből léptek volna ki. A jelmez egyszerű: mindenki talpig feketében: a képek beszélnek. Az etűdök nem magyarázzák a látványt: együtt hatnak vele – a tíz jelenet mindegyike. Ráadásul e mini monodrámák szépen egymásra rétegződnek. Pár éve Rakovszky Zsuzsa monológját Farkas István Szirakuzai bolond című képe előtt Jordán Tamás adta elő – elemi erővel. Most Nagypál Gáboré a szerep, aki nagyon másképpen, de ugyanolyan hatásosan oldja meg a feladatot. Valló Péter rendező negyedszer vesz részt a produkcióban, amelynek immár tökéletes a ritmusa: nincs gyenge szöveg, teljes az összhang.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.