Visszhang: kiállítás/színház

Textúra 2025

Visszhang

Tizedik alkalommal rendezték meg az összművészeti produkciót, ahol a kiválasztott műalkotásokhoz egy-egy szöveg készül, amelyet monodrámaként tárnak elénk.

A jubileumot egy válogatásprodukcióval ünnepelték meg. A forgatókönyv az elmúlt években megszokott volt: a reneszánsz csarnokbeli nyitóperformance után, ki-ki a saját kalauzát követve indult a tízállomásos túrára. A kortárs táncot már a tavalyi rendező, Éry Franciska is beépítette a produkcióba, e műfaj az idén még nagyobb szerepet kapott. A táncosok nem csupán a műsorszámok „kiegészítői”, de egy szólót is láthatunk a Román csarnokban, Szécsi Noémi szövegéhez kapcsolódva (koreográfus: Bodor Johanna). A gyermekét elvesztő nő tragédiája így kétszer is gyomron üt.

A színészek (Szász Júliától Hegedűs D. Gézáig), mintha a képekből léptek volna ki. A jelmez egyszerű: mindenki talpig feketében: a képek beszélnek. Az etűdök nem magyarázzák a látványt: együtt hatnak vele – a tíz jelenet mindegyike. Ráadásul e mini monodrámák szépen egymásra rétegződnek. Pár éve Rakovszky Zsuzsa monológját Farkas István Szirakuzai bolond című képe előtt Jordán Tamás adta elő – elemi erővel. Most Nagypál Gáboré a szerep, aki nagyon másképpen, de ugyanolyan hatásosan oldja meg a feladatot. Valló Péter rendező negyedszer vesz részt a produkcióban, amelynek immár tökéletes a ritmusa: nincs gyenge szöveg, teljes az összhang.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.