Visszhang: kiállítás/színház

Textúra 2025

Visszhang

Tizedik alkalommal rendezték meg az összművészeti produkciót, ahol a kiválasztott műalkotásokhoz egy-egy szöveg készül, amelyet monodrámaként tárnak elénk.

A jubileumot egy válogatásprodukcióval ünnepelték meg. A forgatókönyv az elmúlt években megszokott volt: a reneszánsz csarnokbeli nyitóperformance után, ki-ki a saját kalauzát követve indult a tízállomásos túrára. A kortárs táncot már a tavalyi rendező, Éry Franciska is beépítette a produkcióba, e műfaj az idén még nagyobb szerepet kapott. A táncosok nem csupán a műsorszámok „kiegészítői”, de egy szólót is láthatunk a Román csarnokban, Szécsi Noémi szövegéhez kapcsolódva (koreográfus: Bodor Johanna). A gyermekét elvesztő nő tragédiája így kétszer is gyomron üt.

A színészek (Szász Júliától Hegedűs D. Gézáig), mintha a képekből léptek volna ki. A jelmez egyszerű: mindenki talpig feketében: a képek beszélnek. Az etűdök nem magyarázzák a látványt: együtt hatnak vele – a tíz jelenet mindegyike. Ráadásul e mini monodrámák szépen egymásra rétegződnek. Pár éve Rakovszky Zsuzsa monológját Farkas István Szirakuzai bolond című képe előtt Jordán Tamás adta elő – elemi erővel. Most Nagypál Gáboré a szerep, aki nagyon másképpen, de ugyanolyan hatásosan oldja meg a feladatot. Valló Péter rendező negyedszer vesz részt a produkcióban, amelynek immár tökéletes a ritmusa: nincs gyenge szöveg, teljes az összhang.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.