Visszhang: kiállítás/színház

Textúra 2025

Visszhang

Tizedik alkalommal rendezték meg az összművészeti produkciót, ahol a kiválasztott műalkotásokhoz egy-egy szöveg készül, amelyet monodrámaként tárnak elénk.

A jubileumot egy válogatásprodukcióval ünnepelték meg. A forgatókönyv az elmúlt években megszokott volt: a reneszánsz csarnokbeli nyitóperformance után, ki-ki a saját kalauzát követve indult a tízállomásos túrára. A kortárs táncot már a tavalyi rendező, Éry Franciska is beépítette a produkcióba, e műfaj az idén még nagyobb szerepet kapott. A táncosok nem csupán a műsorszámok „kiegészítői”, de egy szólót is láthatunk a Román csarnokban, Szécsi Noémi szövegéhez kapcsolódva (koreográfus: Bodor Johanna). A gyermekét elvesztő nő tragédiája így kétszer is gyomron üt.

A színészek (Szász Júliától Hegedűs D. Gézáig), mintha a képekből léptek volna ki. A jelmez egyszerű: mindenki talpig feketében: a képek beszélnek. Az etűdök nem magyarázzák a látványt: együtt hatnak vele – a tíz jelenet mindegyike. Ráadásul e mini monodrámák szépen egymásra rétegződnek. Pár éve Rakovszky Zsuzsa monológját Farkas István Szirakuzai bolond című képe előtt Jordán Tamás adta elő – elemi erővel. Most Nagypál Gáboré a szerep, aki nagyon másképpen, de ugyanolyan hatásosan oldja meg a feladatot. Valló Péter rendező negyedszer vesz részt a produkcióban, amelynek immár tökéletes a ritmusa: nincs gyenge szöveg, teljes az összhang.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.