Addigra az amerikai zenész túl volt egy rakás színvonalas, de sikertelen szólólemezen, néhány évig a jól menő Fleet Foxes nevű folk-rock együttesben is dobolt, de Tillman ezt nem igazán érezte magáénak. A Father John Misty alteregóval viszont saját jogán lett meghatározó tényező, az évtized végére pedig a kamarapopot és a 70-es évek szofisztikált rockzenéjét vegyítő albumaival kereskedelmileg is leelőzte egykori zenekarát. Nem kizárt, hogy a Mahashmashanával (a szanszkrit szó jelentése a hamvasztáshoz kapcsolódik) a Father John Misty-projekt bevégezte pályafutását, több dalszövegből és interjúrészletből is erre lehet következtetni. Akár így van, akár nem, biztosan ez az egyik legjobb lemeze, ami bátran odatehető az I Love You Honeybear vagy a Pure Comedy mellé. Az eltúlzott gesztusoktól sosem riadt vissza Tillman, a lemezt indító szimfonikus hangszereléssel kísért 9 perces dal bombasztikussága sem mondható éppen visszafogottnak, de stílusos nyitány. Az utóbbi két anyag inkább egy-egy hangulatot akart körbejárni, a Mahashmashana viszont inkább szintézise a karriernek a szirupos zongorás daloktól a húzósabb ritmusú, rafináltabb hangszerelésű számokig, mindezt pedig a világvégét gyakran emlegető, a közállapotokat ostorozó, cinikus dalszövegek ellensúlyozzák. Ha a szerepjátéknak vége is van, Father John Misty pályafutására jó lesz visszaemlékezni, és most talán már Joshua Michael Tillmanre is készen áll a világ.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
