Visszhang: lemez

Father John Misty: Mahashmashana

Visszhang

Josh Tillman az előző évtized elején Father John Mistyként született újjá.

Addigra az amerikai zenész túl volt egy rakás színvonalas, de sikertelen szólólemezen, néhány évig a jól menő Fleet Foxes nevű folk-rock együttesben is dobolt, de Tillman ezt nem igazán érezte magáénak. A Father John Misty alteregóval viszont saját jogán lett meghatározó tényező, az évtized végére pedig a kamarapopot és a 70-es évek szofisztikált rockzenéjét vegyítő albumaival kereskedelmileg is le­előzte egykori zenekarát. Nem kizárt, hogy a Mahashmashanával (a szanszkrit szó jelentése a hamvasztáshoz kapcsolódik) a Father John Misty-projekt bevégezte pályafutását, több dalszövegből és interjúrészletből is erre lehet következtetni. Akár így van, akár nem, biztosan ez az egyik legjobb lemeze, ami bátran odatehető az I Love You Honeybear vagy a Pure Comedy mellé. Az eltúlzott gesztusoktól sosem riadt vissza Tillman, a lemezt indító szimfonikus hangszereléssel kísért 9 perces dal bombasztikussága sem mondható éppen visszafogottnak, de stílusos nyitány. Az utóbbi két anyag inkább egy-egy hangulatot akart körbejárni, a Mahashmashana viszont inkább szintézise a karriernek a szirupos zongorás daloktól a húzósabb ritmusú, rafináltabb hangszerelésű számokig, mindezt pedig a világvégét gyakran emlegető, a közállapotokat ostorozó, cinikus dalszövegek ellensúlyozzák. Ha a szerepjátéknak vége is van, Father John Misty pályafutására jó lesz visszaemlékezni, és most talán már Joshua Michael Tillmanre is készen áll a világ.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.