A történet első részében 1949-ben vagyunk, valahol a Negev-sivatagban, ahol az egyiptomi határon lévő katonai telep helyőrsége lemészárol egy beduin falut, s megerőszakolnak, majd megölnek egy fiatal palesztin lányt. Itt véget is érhetne a történet, ugyanis a teljes szenvtelenséggel megírt eseménysor, amely egy pókcsípéstől indulva követi végig a katonaság parancsnokának testi (és pszichikai) elrothadását, önmagában is nagyon erős. De a homokba ásott áldozat nem a vége, hanem a kezdete lesz mindennek: a múlt traumáinak soha fel nem dolgozott és máig cipelt mementója.
A történet évtizedek múlva folytatódik, amikor egy Ramallahban élő palesztin nő elolvas egy újságcikket az esetről. Nem hagyja nyugodni egyetlen apró részlet: a lányt 25 éve éppen az ő születésnapján ölték meg. Ezt sorsszerű kapocsnak véli. Kimozdul hát az egyébként sem biztonságos, a háború állandó jelenlétével nyomasztó hétköznapjaiból, és elindul körzeteken és katonai ellenőrző pontokon keresztül, hogy feltárja a lány történetét.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
