Amikor jön az a rohadt tavasz

Nem mai találmány, egyidős inkább az első mozgó barlangrajzokkal az olyan happy end, amely sokkal inkább tűnik valami borzalmas kezdetnek, mint minden világok jóra fordultának.

Persze amióta a happy end kötelező lett, nem csodálkozunk már annyira, hogy felszaporodtak az efféle megoldások. Ezt csak úgy mondom, ne tekintse senki spoilernek.

Az a helyzet, hogy Kasia bekapta a legyet. Az még hagyján, hogy csak 17 éves, de a körülményei is kedvezőtlenek. Érces modorú, ám feltehetően csupaszív nagymamájával él egy épülő lakótelep útjában terpeszkedő koszlott viskóban, valahol Gdynia-külsőn, tengeri kilátással. Nagyi és a kisonokája hasonlítanak nagyon, mindkettőjüknek jócskán lenőtt hidrogénszőke hajzata van például. A helyzetet tovább rontja, hogy be kéne csengetni 50 ezer złotyt a banknak, mert különben annyi a lakhatásnak. Ennyi pénz (valamivel kevesebb mint 5 millió forint) pedig nincs. Sem Kasiának, sem a nagymamának, sem Kasia minden téren bizonytalan státuszú fiújának. A világon azért lehet valahol, például a lány talán Hamburgban élő szüleinél…

Danyael Sugawara szimbólumok rengetegébe csomagolt szocio-horrorja e ponton vált kelet-európai lelkületű road movie-ra. Út a pénzért, illetve a kárpótlásért. A pénzben – s így már nem is olyan nagy a szóban forgó tétel – nagyon is kifejezhető bűnbánatért. A bűnbánat felmutatásáért, magáért a bűnhődésért, amikor szembe kell nézni az elhagyott gyermekkel, és első pillantásra felismerni a veszteség felbecsülhetetlen voltát. Az út természetesen Hamburgnál is messzebb vezet. Amszterdamig, mondhatnánk, ha nagyon lenne kedvünk tréfálkozni az Amikor jön az a rohadt tavasz láttán. Persze, hogy nincs, így noha tényleg Amszterdamig jutunk, az út természetesen Kasia felnövéséig vezet, ami annál is nagyobb teljesítmény, mert régen láttunk filmvásznon nálánál koravénebb tinédzsert. S ha valaki még egy állapotos gyereklány felnövekedésénél messzebbre akar tekinteni, annak ott van Kasia és az öreganyja képében az egész Lengyelország, minden örömével és bajával (eszerint oly kevés szépségével, és elég nagy szeretetreméltóságával, illetve rekordméretű jobb sorsra érdemességével). A régi Lengyelország és az új Lengyelország, öreganyánk, s mi magunk. Sugawara körzővel és vonalzóval alkot, 34 évnyire vagyunk a startvonaltól, s a leány pont fél távnál szállt be a küzdelmekbe. Rajta már számon kérni aligha lehet valamit, hozott anyagból dolgozik.