Visszhang: lemez

Crack Cloud: Red Mile

Visszhang

A Crack Cloud története nem mondható szokványosnak.

Klasszikus értelemben véve nem is zenekar, hanem soktagú kollektíva, akik különböző önsegítő csoportokban találkoztak egymással. A 2015-ben indult projekt vezetője a dobos-frontember Zach Coy, aki nemcsak zenészeket, hanem különböző videós-grafikus művészeket is gyűjtött maga köré, hogy a zenén túlmutató vízióját minél inkább ki tudja teljesíteni. A kanadai zenész eredetileg nem is feltétlenül tervezett egynél több lemezt, de a 2020-as debütálás (Pain Olympics) eklektikus indie-popzenéje elég jó visszhangot kapott a kritikától és a közönségtől egyaránt, úgyhogy azóta a szokványos zenekari mókuskereket járják turnézással és új anyagokkal.

A Red Mile a Crack Cloud harmadik albuma, és nem könnyű megfogni, hogy mi is hallható rajta. Coy zeneileg a garázsrockból jön, és ennek jeleit fel is lehet fedezni egyes dalokban, de ennél jóval színesebb képet mutat az együttes, talán az MGMT kísérletezőbb lemezei, vagy az of Montreal harsány hangszerelései lehetnek jó referenciapontok. Bár a frontember popérzékenysége elég erős, valahogy mégsem a slágernek szánt dalok (The Medium, Blue Kite) emelkednek ki igazán a lemezről, hanem a szétfolyóbb szerkezetű, kaleidoszkópszerű számok, mint amilyen a keleties szaxofontémát rejtő Lack of Lack vagy a záró, nyolcperces címadó dal. A Red Mile messze nem tökéletes album, de fordulatokban gazdag zenei utazást ígér, és azt tisztességesen be is tartja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."