Visszhang: lemez

Crack Cloud: Red Mile

Visszhang

A Crack Cloud története nem mondható szokványosnak.

Klasszikus értelemben véve nem is zenekar, hanem soktagú kollektíva, akik különböző önsegítő csoportokban találkoztak egymással. A 2015-ben indult projekt vezetője a dobos-frontember Zach Coy, aki nemcsak zenészeket, hanem különböző videós-grafikus művészeket is gyűjtött maga köré, hogy a zenén túlmutató vízióját minél inkább ki tudja teljesíteni. A kanadai zenész eredetileg nem is feltétlenül tervezett egynél több lemezt, de a 2020-as debütálás (Pain Olympics) eklektikus indie-popzenéje elég jó visszhangot kapott a kritikától és a közönségtől egyaránt, úgyhogy azóta a szokványos zenekari mókuskereket járják turnézással és új anyagokkal.

A Red Mile a Crack Cloud harmadik albuma, és nem könnyű megfogni, hogy mi is hallható rajta. Coy zeneileg a garázsrockból jön, és ennek jeleit fel is lehet fedezni egyes dalokban, de ennél jóval színesebb képet mutat az együttes, talán az MGMT kísérletezőbb lemezei, vagy az of Montreal harsány hangszerelései lehetnek jó referenciapontok. Bár a frontember popérzékenysége elég erős, valahogy mégsem a slágernek szánt dalok (The Medium, Blue Kite) emelkednek ki igazán a lemezről, hanem a szétfolyóbb szerkezetű, kaleidoszkópszerű számok, mint amilyen a keleties szaxofontémát rejtő Lack of Lack vagy a záró, nyolcperces címadó dal. A Red Mile messze nem tökéletes album, de fordulatokban gazdag zenei utazást ígér, és azt tisztességesen be is tartja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”