Csakhogy a szavak mögötti ember kusza gondolatait összerakni nem egyszerű feladat: Bérczesi világa általában sötét, bonyolult; a szerző sokszor olyan helyekre kalauzol, ahol kevesen jártak még. Ilyen vidékekre kíván vinni a dalszövegkönyv is, amely az eddig megjelent öt Hiperkarma-album dalszövegei mellett tartalmazza Bérczesi tavaly felvett, első józan, csak saját dalokat felvonultató szólólemezének, és egy éppen készülő Hiperkarma-album néhány dalának a szövegeit is.
Célját a kötet kevéssé teljesíti be: a dalszövegek versként nem működnek, az egymást követő sűrű szóhalmazok egy idő után fárasztók és kevésbé befogadhatók. A lemezek anyagait a szerző néhány oldalas átvezető szövegekkel választja el, ilyenkor az az érzésünk, hogy hallgatnánk még inkább a történeteit a pokoljárásról meg a drogmentes élet boldogságkereséséről, de arra ott van a 2019-ben megjelent Én meg az Ének; így felmerül a kérdés, hogy mit ad hozzá ez a kötet a Bérczesi-életműhöz.
Az átkötésekben a művész önreflexíven egyfajta keletkezéstörténetet próbál elmesélni, de akkor is hiányérzetünk támad: egy album dalainak születését nem lehet bemutatni három oldalon, pedig nyilván izgalmas lenne. Bérczesi minden konvenciót felrúgó, érzelmekkel teli és csapongó szövegei így, egy kötetbe rendezve láttatni engedik magát a szerzőt, de a katarzist nem hozzák el.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
