Ezért aztán az idő mérését mindenféle maga fölött álló dologhoz, a Naphoz, a Holdhoz, a csillagokhoz kötötte. De még mindig nem volt tiszta a lelkiismerete. Végül az egészet az istenek nyakába varrta, s hátradőlt, ők tehetnek mindenről.
Láthatóan így van ezzel Bruce Springsteen és a teljes legénysége is. Az Útinapló látszólag a 2023–2024-es világturnéjuk sztorija, valójában néhány esendő hérosz harca az idővel. Az Útinapló látszólag szokvány zenei dokumentumfilm, a banda tagjai és a Főnök mesélik, hogy mit, miért, hogyan és mivel csinálnak a színpadon azért, hogy az élmény – az övék, a miénk, mindenkié – tökéletes legyen. Mit csináltak valaha, mit csináltak a valaha óta eltelt időben, s mit most. Bruce Springsteen nem szerepeli szét a filmet, tán kevesebbet is beszél, mint a többiek, s ha csak az elmondottak szó szerinti értelmére figyelünk, akkor rögtön világos lesz, hogy mégis róla szól itt minden. Kicsit összébb húzott szemmel azonban úgy tűnik, ez a minden csupa fohász: hátha a Főnök tényleg meg tudja állítani az időt, vagy legalább kicseréli valami másra.
S közben szól a zene, a film szinte a turné teljes számlistáját felidézi – még a koncertek jócskán kitechnikázott hangzásán is javítva, amennyit még lehet.
A nyáron bemutatott Stevie van Zandt: Hírnök című mű (mely az E Street Band leghíresebb tagjáról szól) a világ legvidámabb, legszórakoztatóbb dokumentumfilmje. Ez meg pár hónappal később a legszomorúbb.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
