Visszhang: dokumentumfilm

Útinapló – Bruce Spring­steen and the E Street Band

  • - ts -
  • 2024. november 20.

Visszhang

Az ember feltalálta az időt, aztán kezet mosott – de ez sem nyugtatta meg.

Ezért aztán az idő mérését mindenféle maga fölött álló dologhoz, a Naphoz, a Holdhoz, a csillagokhoz kötötte. De még mindig nem volt tiszta a lelkiismerete. Végül az egészet az istenek nyakába varrta, s hátradőlt, ők tehetnek mindenről.

Láthatóan így van ezzel Bruce Springsteen és a teljes legénysége is. Az Útinapló látszólag a 2023–2024-es világturnéjuk sztorija, valójában néhány esendő hérosz harca az idővel. Az Útinapló látszólag szokvány zenei dokumentumfilm, a banda tagjai és a Főnök mesélik, hogy mit, miért, hogyan és mivel csinálnak a színpadon azért, hogy az élmény – az övék, a miénk, mindenkié – tökéletes legyen. Mit csináltak valaha, mit csináltak a valaha óta eltelt időben, s mit most. Bruce Springsteen nem szerepeli szét a filmet, tán kevesebbet is beszél, mint a többiek, s ha csak az elmondottak szó szerinti értelmére figyelünk, akkor rögtön világos lesz, hogy mégis róla szól itt minden. Kicsit összébb húzott szemmel azonban úgy tűnik, ez a minden csupa fohász: hátha a Főnök tényleg meg tudja állítani az időt, vagy legalább kicseréli valami másra.

S közben szól a zene, a film szinte a turné teljes számlistáját felidézi – még a koncertek jócskán kitechnikázott hangzásán is javítva, amennyit még lehet.

A nyáron bemutatott Stevie van Zandt: Hírnök című mű (mely az E Street Band leghíresebb tagjáról szól) a világ legvidámabb, legszórakoztatóbb dokumentumfilmje. Ez meg pár hónappal később a legszomorúbb.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."