A végleg elhagyott házból az idősotthonba nagyon hosszú az út, keresztül a zsúfolt, dugóktól belassult, ideges vezetők dudálásától hangos városon – és a néni beszélgetni akar az ezer gondjától magába fordult, a csevegést a háta közepére sem kívánó sofőrrel. Akinek ez a nap (mert a fuvar végül egy egész napig tart) és ez a csevegésből a vallomásos feltárulkozásig mélyülő beszélgetés élete meghatározó találkozását tartogatja. A nem mindennapi utas bátor életet élt, odaadva magát annak, akit szeret (az egyetlen, rövid ideig tartó, de igazi szerelemből fogant fiának), keményen megtorolva megalázást, erőszakot, börtönt is vállalva emberi méltóságáért, női büszkeségéért, anyai felelősségéért. Nagy, tartását meg nem törő utat tett meg egy cellába bezárva is, míg a sofőr azzal kell szembesüljön, hogy hiába mutat milliós nagyságrendet a kilométerórája, voltaképpen egy helyben toporog, nem tudván megbirkózni élete hétköznapjaival sem. Nincs annál izgalmasabb, mint amikor az ember, a néző, mások példázattá fogalmazott életének segítségével a magáéra tud reflektálni. Szentimentális felhangjai ellenére tartalmas, egypercnyi üresjáratot nem engedő, lélektől lélekig filmet eredményez a mozi számára öregségére felfedezett énekesnő, Line Renaud és a komikusi szerepkörből kiszabadulva, árnyalt alakítást nyújtó Danny Boon együttműködése.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
