Visszhang: könyv

Magyary Ágnes: Az örök székely

Visszhang

Nehéz visszaidézni, mikortól vált nagyjából lehetetlen vállalkozássá a székelyekről és úgy általában a határon túliakról értelmesen beszélni Magyarországon.

Szinte lehetetlen vagy pátosz, vagy magunkra erőltetett fals „objektivitás” nélkül beszélni erről a nagyon színes és izgalmas csoportról és lakhelyükről. Magyary Ágnes második regénye mintha talán ezen is változtatni szeretne, de lehet, hogy csak szórakoztatni akar, ez nem válik világossá. Az biztos, hogy ő is erősen ráépít a hagyományosan „furcsának” gondolt székelység körüli romantikára, Székelyföld lélegzetelállító hangulatára. A végeredmény egy hamisítatlan, mágikus realizmusban utazó regény. A problémás szakítás és elviselhetetlen barátnője elől menekülő Pali és a kibogozhatatlan korú, hitelességű és szerepű Sándor Zsigmond körül szövődő történet nem csak kihasználja ezt a nagyszerű hátteret, de ha már ott van, korszakokon átívelő módon mutatja be a székelység történelmét, miközben ha úgy kívánja a helyzet, képes a népcsoport sorsát iróniával szemlélni. Sőt, a szerző saját magát sem kíméli, ami mindenképpen szimpatikus eleme ennek a tökéletes nyári olvasmánynak. Ennél magasabbra már csak azért sem emelkedik, mert az első 70–80 oldalon tényleg nagyon kell kapaszkodni annak érdekében, hogy sejtsük, miről is szól tulajdonképpen a regény, meg aztán sokszor nem is sikerül a szerzőnek elkerülnie a székelységhez tapadt „tiszta és őszinte vidéki élet” toposzát, amit természetesen rendre az „elbutult, sekélyes városiakkal” állít szembe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.