Mindenekelőtt pedig a magányt és a kívülállást testesíti meg – épp ezért érezhetjük úgy, hogy Tilman Singer filmjében a főhős, Gretchen az igazi kakukktojás. Anyja halála után az apjához kerül, de sehogy sem illik bele az új családba, és nem jön ki jól féltestvérével, a néma Almával sem, akit rendszeresen epilepsziás rohamok kínoznak. A família a bajor Alpok egy kis községének hoteljébe költözik, mivel a szülők megbízást kapnak, hogy tervezzenek egy új épületszárnyat. A hegyvidéki hotelben azonban furcsa dolgok történnek: a női vendégeket hányós betegség teríti le a lábáról, Gretchent pedig egy este különös, kapucnis női alak támadja meg. Szülei azonban nem akarnak tudomást venni a dologról, ők inkább az újabb és újabb rohamokkal küszködő Almával vannak elfoglalva. Gretchent a balesetek és ballépések miatt egyre több seb és horzsolás borítja, de ez sem állítja meg, és elhatározza, hogy utánajár a furcsaságoknak.
A Cuckoo remek, baljós hangulatával hamar nyakon ragadja nézőjét, később azonban a folk- és testhorrorba is belekóstoló, girbegurba sztori nem képes felnőni a jellegzetes atmoszféra teremtette elvárásokhoz. Az Eufóriából ismert Hunter Schafer meggyőző alakítása azonban a holtponton is túlcibál minket – kár, hogy a figurát nem képes elmélyíteni, csak színezni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
