Visszhang: film

Cuckoo

  • SzSz
  • 2025. május 7.

Visszhang

Mint ismert, a kakukk más madarak fészkébe rakja tojásait, ezért a csalfaság jelképe, más kultúrákban a tavasz megérkezésének, azaz az idő múlásának, ezzel együtt pedig a halál közeledtének szimbóluma is.

Mindenekelőtt pedig a magányt és a kívülállást testesíti meg – épp ezért érezhetjük úgy, hogy Tilman Singer filmjében a főhős, Gretchen az igazi kakukktojás. Anyja halála után az apjához kerül, de sehogy sem illik bele az új családba, és nem jön ki jól féltestvérével, a néma Almával sem, akit rendszeresen epilepsziás rohamok kínoznak. A família a bajor Alpok egy kis községének hoteljébe költözik, mivel a szülők megbízást kapnak, hogy tervezzenek egy új épületszárnyat. A hegyvidéki hotelben azonban furcsa dolgok történnek: a női vendégeket hányós betegség teríti le a lábáról, Gretchent pedig egy este különös, kapucnis női alak támadja meg. Szülei azonban nem akarnak tudomást venni a dologról, ők inkább az újabb és újabb rohamokkal küszködő Almával vannak elfoglalva. Gretchent a balesetek és ballépések miatt egyre több seb és horzsolás borítja, de ez sem állítja meg, és elhatározza, hogy utánajár a furcsaságoknak.

A Cuckoo remek, baljós hangulatával hamar nyakon ragadja nézőjét, később azonban a folk- és testhorrorba is belekóstoló, girbegurba sztori nem képes felnőni a jellegzetes atmoszféra teremtette elvárásokhoz. Az Eufóriából ismert Hunter Schafer meggyőző alakítása azonban a holtponton is túlcibál minket – kár, hogy a figurát nem képes elmélyíteni, csak színezni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.